Több éve dédelgetett tervem vált valóra augusztus elején, amikor kiderült, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Program
várólistájáról ismét az esélyes jelöltek közé kerültem. A többkörös egyeztetések végén lehetőséget kaptam arra, hogy a Bécsi Magyar Iskolaegyesületnél kezdjem meg kilenchónapos ösztöndíjas időszakomat – egy olyan intézménynél, amelyről hamar kiderült: nemcsak szakmailag, hanem emberileg is különleges hely, erős közösséggel és inspiráló küldetéssel.
A sikeres pályázat híre azonban azonnal gyakorlati kihívások elé is állított. Mindössze egy hónap és egy hét állt rendelkezésemre, hogy Bécsben lakást találjak, valamint óvodát a négy és fél éves kislányom számára. Ebben a feszült, bizonytalan időszakban hatalmas segítséget jelentett, hogy a pályázat szervezői összekötöttek a Bécsi Magyar Iskolaegyesület vezetőjével és egyben mentorommal, Király Andreával. Már az első beszélgetés során nyilvánvalóvá vált számomra, hogy egy rendkívül empatikus, segítőkész emberrel van dolgom, aki pontosan értette a helyzet súlyát és az idő szorítását.
Andrea rövid időn belül segített lakást találni, valamint közbenjárásának köszönhetően a kislányom helyet kapott Bécs egyetlen osztrák–magyar óvodai csoportjában is. Az óvoda vezető pedagógusa, Kovács Kitti szintén sok hasznos tanáccsal látott el, különösen az óvodai felvétel és az osztrák adminisztráció gyakorlati kérdéseiben. Ez a többlépcsős folyamat minden hosszabb ideig Ausztriában tartózkodó külföldit érint – még az Európai Unió tagállamaiból érkezőket is –, bár számukra jóval kevesebb nehézséggel jár.
Augusztus végére, mindössze két héttel a kiköltözés előtt már tudtuk, hol fogunk lakni. 2025. szeptember 13-án, két nappal a pályázati időszak hivatalos kezdete előtt beköltöztünk új otthonunkba, ahol június közepéig élünk majd, bízva abban, hogy ez az időszak rengeteg új élményt, tapasztalatot és szakmai fejlődést hoz számunkra.
Szeptember 15-e nemcsak az első munkanapom volt, hanem a Bécsi Magyar Iskolaegyesület tanévnyitója is, ami igazán különleges kezdést jelentett. A nyelviskola termei megteltek 6–10 éves gyerekekkel, akik – a magyar iskolarendszerhez hasonlóan – évfolyamokra bontva, állandó tanárral dolgoznak együtt. Voltak elsősök, akik még csak a betűk és szavak világával ismerkedtek, és olyan harmadikosok is, akik már magas szinten tanultak magyarul: szövegértési feladatokat oldottak meg, fogalmazásokat írtak, és a hangos olvasást gyakorolták.
A tanévnyitó napján azonban még inkább az ünneplésé volt a főszerep. A rövidített tanítási órákat követően az egész nyelviskola átvonult a Collegium Hungaricum nagytermébe, ahol a legendás Kolompos együttes Ludas Matyi című előadása várta a gyerekeket. A másfél órás, telt házas produkció teljes mértékben interaktív volt: a gyerekek nemcsak nézőként, hanem aktív résztvevőként is bekapcsolódtak, énekeltek, táncoltak, szerepeket vállaltak. Az előadás végén pedig gyerekek, szülők és pedagógusok együtt táncoltak – igazi közösségi élménnyé téve a tanév kezdetét.
Ez az első nap tökéletesen megmutatta, milyen szellemiség hatja át a Bécsi Magyar Iskolaegyesület munkáját: a tanulás, a közösség és az élményszerű megélés szoros egységét. Már ekkor egyértelművé vált, hogy nem csupán egy munkahelyre érkeztem, hanem egy élő, támogató közegbe, ahol a magyar nyelv és kultúra továbbadása valódi közös ügy.
