Az egyik első közös megbeszélés alkalmával vetette fel mentorom, Király Andrea az ötletet, amelyből végül egy igazán inspiráló és sikeres workshop született. Andrea, ismerve az illusztrátori hátteremet, arra kért fel, hogy a verseny előtt egy héttel tartsak egy könyvborító-tervező workshopot, amely egyszerre segítené a csapatokat és adna teret a kreatív kibontakozásnak.
Az évente megrendezett OlvaShow szövegértési verseny egyik pluszpontot érő feladata a versenyben szereplő könyv borítójának elkészítése, ám ez a csapatok számára gyakran komoly kihívást jelent. Mivel a gyerekek nem egy iskolába járnak, nehéz összehangolniuk az időpontokat, a közös alkotás megszervezése pedig sokszor extra stresszt okoz számukra. Az ötlet tökéletesen testhezálló volt: a gyerekek közösen, szervezett keretek között dolgozhattak, a kész borítókat pedig a helyszínen hagyhatták, így a verseny előtti napokban már nem kellett ezen izgulniuk.
Az esemény iránti érdeklődés az utolsó napokban látványosan megnőtt, végül több mint húsz gyerek jelezte részvételi szándékát. Bár természetesen volt bennem izgalom, a workshop gondosan megtervezett menete és a tudatosan rövidre szabott elméleti bevezető megadta azt a biztonságérzetet, amelyre szükségem volt. A nagy létszám miatt végül két termet is be kellett rendezni, a 6–10 és a 10–14 éves korosztály külön térben dolgozott.
A foglalkozás elején hazai gyerekkönyvek borítóin keresztül mutattam be a különböző kompozíciós megoldásokat. Fontos volt számomra, hogy a gyerekek megértsék: egyszerű eszközökkel is lehet látványos, izgalmas borítókat tervezni. Előkészített díszítőelemekkel, karton „mockupokkal” segítettem őket abban, hogy még az alkotás előtt kipróbálhassák a különböző elrendezéseket: hol legyen a cím, az író neve, a fő illusztráció. A mozdítható elemeknek köszönhetően bátran kísérletezhettek, variálhattak, újragondolhatták az ötleteiket.
A legfontosabb üzenet azonban az volt: nincs rossz megoldás. A középre rendezett kompozíció biztos pont, de mindenki szabadon eltérhet tőle, ha úgy érzi. A lényeg az alkotás öröme, a közös munka és az, hogy merjenek kérdezni, segítséget kérni. Külön öröm volt számomra, hogy nemcsak az OlvaShow versenyzői érkeztek a workshopra, hanem olyan gyerekek is, akik saját, teljesen egyedi ötleteiket szerették volna megvalósítani.
A gyakorlati munka során a csapatok először vázlatokat készítettek, majd közösen kidolgozták és megvalósították a választott koncepciót. Színes ceruzák, filcek, vízfestékek, papírok, matricák, pomponok és csillámok kerültek elő – a technikák és megoldások sokszínűsége lenyűgöző volt. Voltak, akik vegyes technikával dolgoztak, mások kizárólag ceruzát vagy filcet használtak. Az egyik személyes kedvenc alkotásom egy „Csak egy ártatlan baguette” című borító lett, amely egyszerűségében volt különösen humoros és ötletes.
A gyerekek meglepően magabiztosan és együttműködően dolgoztak csapatban, kérdéseik inkább a kivitelezés gyakorlati részére vonatkoztak. Az este végére egyértelművé vált: egyedi, különleges és kreatív alkotások születtek, amelyek méltó módon kapcsolódtak az OlvaShow szellemiségéhez.
Az őszi szünet utáni időszak gyorsan eseménydússá vált: a könyvborító-tervező workshopot mindössze egy héttel később követte a bécsi magyar gyerekek egyik legjobban várt irodalmi csapatversenye, az OlvaShow. A közös alkotás azonban már előre megadta az alaphangot: kreativitás, együttműködés és az olvasás öröme került a középpontba.
