TANÉVNYITÓ ÜNNEPSÉG A CORKI MAGYAR ISKOLA ÉS ÓVODÁBAN
Tömött autóval érkezünk, egy apuka még az úton telefonál, érdeklődik a helyszín felől. A templom a kályha, onnan már nem lehet eltévedni. A Deerpark Christian Brothers School igazgatója, Kevin Barry az ajtóban vár minket, az alázata mélyen meghat, nem sokkal később ugyanis azt látom, hogy a csőtörés okozta beázást ő maga kezdi el takarítani. A zakóját a padra rakja, az ingujj azonmód, ő pedig törli fel a vizet. Minden az iskoláért, mindent a gyerekekért, a tudásért.
A megnyitón arról beszél, micsoda nagy nap ez a magyaroknak, mindeközben más nemzetiségek gyerekei is tanulnak egy-egy emeleten. A harmadikra kell felmenni, de hamar felérünk, a csupa szín iskola termei közül az Art Room lesz az évnyitó helyszíne. Gyerekrajzokkal, festményekkel van tele a sokszínű terem, a csendélet kellékei között közös erővel teremtünk kékfestős magyar világot, a katedra előtt a kenyérünnep díszlete épül, Erzsi mama (az iskola egyik alapítója, Szűcs Erzsébet) rendezgeti a viselet ráncait, azután öltözteti fel a gyerekeket.
Nézem, ahogy szállingóznak a gyerekek, széles mosollyal az arcukon szaladnak a tanárokhoz, az iskolavezető asszonyhoz, ölelik, puszilgatják. Sugárzik az öröm, a terem papírmasé maszkjai visszamosolyognak a falról. Gyakorlottan, profi rendben épül a rögtönzött színpad és a hangosítás Both Zsolt által. Érkezik az új magyar búzából ma hajnalban készült kenyér, Medve-Csohány Beatrix maga sütötte, két apróság hordja majd körbe viseletben. Áhítattal suttogunk: de hisz még langyos! Közben felcsendülnek az István a király című rockopera dallamai. Hullámzó mosoly az arcokon, mintha vízen tükröződne a fény.
Elénekelni a Himnuszt sokféleképpen lehet. Ami itt történik, annak súlya van, itt a hangoknak van mélysége, magassága, lúdbőrzök, ahogy nézem szemben az arcokat. Csillogó szemű gyerekek, csillogó szemű nők és férfiak.
Ők egy drapériára festett mondatot olvasnak szemben: „Csak eget cserélnek, nem lelket azok, akik átkelnek a tengeren." Nézem a szemük, nézem a szemükben tükröződő szemem, és az igazgatónő szavai visszhangoznak bennem a közösség erejéről. Felesleges ismételgetni, mert tapintható, érezni lehet, akkora. Megtartó erő.
Az óvónők és a tanítónők egyesével bemutatkoznak: Rácz Ildikó, Péntek Anna, Ujvári Rita és Szűcs Erzsébet foglalkozik az óvodásokkal, Apró Réka lesz az I. osztályos tanító, Mucsi Vivien a II. osztályos tanító, én a nagyobbakat tanítom. A szülői munkaközösség tagjai 8-10 családból alakultak, ám egyre nő a létszám. Az első megbeszélésük a tanítási órák alatt zajlik majd.
Gáspár Anna szavalni kezd, szép, mint minden tisztalelkű gyerek, és ahogy a kékfestőben Betűország titkairól mesél, én arra gondolok, jó, hogy vannak ünnepnapok, jó, hogy van ennyi gyerek, ennyi szülő, ennyi elhivatott kolléga. Öröm része lenni mindennek. Kincsekben gazdag ez a corki világ, a nyitott kapukon átlépve gyerekkacagás kíséri az ember minden lépését.
