Csárdás a tangó földjén…
A rendezvényen több mint 200 táncos vett részt Argentínából, Brazíliából, Uruguayból és Chiléből. A fellépők között akadt számos táncos, aki másod-, vagy harmad generációs magyar, és alig, vagy egyáltalán nem beszéli a magyar nyelvet, viszont teljes szívvel táncolta a magyar ritmusokat a színpadon. A chilei csoport, a Duna Táncegyüttes, a dél-amerikai magyarság történetében elsőként képviselhette az Andokon túli ország kolóniáját. A szombati gálán magyarbödi táncokat, a vasárnapi előadáson pedig szatmári táncokat mutattak be.
A felkészüléssel járó izgalom már hetekkel korábban elkezdődött. A próbák számát is emeltük, hogy minél tökéletesebben sikerüljön a bemutató a nagyközönség előtt. Elkészültek az új viseletek, a gyöngyös hajcsatok és kalárisok.
A 2 órás repülőút utáni megérkezés szívszorító volt. Az argentin szervezők a Buenos Aires-i Magyar Házban várták a csapatokat, mi érkeztünk utoljára. Hatalmas lelkesedéssel és kíváncsisággal fogadtak bennünket. A szombati és vasárnapi gálákon 15 csoport mutatta be a kis-magyarországi, erdélyi és felvidéki táncait, melyet a közös finálé követett, az összes résztvevővel a színpadon.
Felemelő élmény volt, ahogyan a tánc nyelve összefogta ezt a félig magyar, félig latin közösséget, és ahogyan mindenki egytől egyig magáénak érezte a csárdás ritmusát.
