Éneklős körjátékok, mondókák, szótanulós játékok, sok fogócska, bújócska, rajzolás, színezés, vágás, ragasztás - legfőképp ezek a tevékenységek jellemezték a magyar "iskola" szombat délelőtti alkalmait. A kisiskolásokkal olykor elővettük a Balassi-füzeteket is és használtuk a mesélős kockákat. A cél minden esetben az volt, hogy a gyerekek jól érezzék magukat és létrejöjjön egy magyar nyelvet beszélő és magyarul játszó kis közösség.
A foglalkozások helyszíne, a St. Andrew's skót egyház kertkapcsolatos terme lehetőséget biztosított a sok mozgásra és kihasználtuk a hozzá tartozó konyhát is, hiszen a foglalkozások alatt a szülők gyakran ebédet készítettek, amit közösen elfogyasztottunk, így kisebb családi délutánná formálódtak az alkalmak.
Portugáliában közel sem olyan nagy létszámú a magyar diaszpóra mint Európa más országaiban, de az itt élő családok számára megelégedést és jövőbeni reményeket jelent Breuer Klára nagykövet korábbi kezdeményezése, hogy legyen Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjas Lisszabonban is.
A magyar nyelv, kultúra, identitás megőrzésének igénye leggyakrabban a kisgyerekes szülőkben merül fel, de sosem késő csatlakozni. Az utolsó hetekben is feltűntek új családok a foglalkozásokon, de hogy ők is magyar nyelven tudjanak bekapcsolódni a játékba, az már a jövő tanév és a következő ösztöndíjas feladata lesz.
Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy részese lehettem az iskola elindulásának, mindenképpen figyelemmel kísérem majd további alakulását, növekedését.
Hiányozni fogtok!
