Adventi lelki nap a Müncheni Magyar Katolikus Egyházközségben

/ Maronics Ilona Anna /
maronics.ilona.anna képe
„Az evangélium öröme betölti azok szívét és egész életét, akik találkoznak Jézussal. Akik engedik, hogy üdvözítse őket, azok megszabadulnak a bűntől, a szomorúságtól, a belső ürességtől és az elszigetelődéstől …” – Ferenc pápa – Evangelium gaudii

A lelki napoknak, heteknek, hónapoknak régi hagyománya van. Már az ókeresztények idején tartottak hasonló elmélyülő, mély kérdésekkel, gondolatokkal és Isten hozzánk intézett üzenetének keresésével foglalkozó időszakokat. Ezeket az alkalmakat általában a böjti időszakokban rendezték a közösségek, de mivel egyéni „műfaj”, sokan – ahogy Jézus is tette 40 napon keresztül a pusztában – magánúton, zarándoklat keretében próbálnak választ találni mély kérdéseire. Miként az El Camino végigjárása magányosan felkapott ma, úgy van lehetőség manapság szent ignáci lelkigyakorlatra, ami, ha nem is szó szerinti, de a lélek zarándoklata 30 napon keresztül. A közösségi lelki nap is a lelkigyakorlatoknak egy válfaja.

December 4-én, vasárnap, Szent Borbála vértanú napján tartották a misszió adventi lelki napját. A meghívott vendég előadó dr. Gruber László, egyetemi docens, Szentes város plébánosa volt.

A lelki nap a szokásos, magyar szentmisén kezdődött, majd a misszió nagytermében folytatódott, ahol meghallgattuk előadónk dél-amerikai misszióinak látogatásáról szóló előadást. László atya kitért arra, hogy jelenlegi pápánk éppen erről a kontinensről jött Európába. Rámutatott azokra a tényekre, amelyek ahhoz vezettek, hogy a pápai székben most egy ferences lelkületű egyházfő ül. Onnan tudjuk, hogy ferences lelkületre épít – ahhoz képest, hogy ő éppen jezsuita –, hogy a Ferenc nevet választotta. A név az adott szent lelkületét és irányvonalait tükrözi. Ezt azt jelenti, hogy Róma püspöke ezek alapján akarja vezetni az egyházat. Tehát ő az első (jezsuita), aki a Ferenc nevet választotta, és – 1270 év után újra – nem Európában született.

A plébános képekkel illusztrált beszámolójában bemutatta a perui, bolíviai szegénységet, valamint az, milyen körülmények között élnek, élik meg a hitüket az ország lakosai.

Sajnos ott is csökken a katolikusok aránya. Sokan átlépnek a protestáns pünkösdista, szabadkeresztény jellegű egyházakba, amelyek újszerű istentiszteleteikkel jobban meg tudják szólítani a fiatalokat.

Mit kíván ez a helyzet a mostani katolikus egyháztól? Azt, hogy merjünk példát venni a protestáns egyházaktól, legyünk belátóak és merjünk kilépni az eddigi kereteinkből és merjük újszerűen hirdetni az evangéliumot. A fiatalok elérése az egyház jövője szempontjából a legfontosabb. Keressük meg azokat a kezdeményezéseket – mert vannak ilyenek –, amelyek a fiatalok felé irányulnak és hívjuk őket Jézus Krisztus útjára.

„Óvatosan mondom, az önszórakoztató, gettóegyházból ki kell lépnünk a missziós egyház örömteli, Szent Ferenc-i távlatába.” – Beer Miklós: a „mi Ferenc pápánk”/

Járjunk Ferenc pápánk útján!