Ezt követően a rendezvényt Kussai George, a Loraini Magyar Tanács elnöke nyitotta meg. A köszöntőt a szózat követte. Ezt két formában is hallhatta az ünneplő közönség: az egyik alkalommal ének, a másik alkalommal Leitgeb Edina hiteles szavalat tolmácsolásában.
A nyitó imát Riczinger Péter evangélikus lelkészjelölt mondta el. A lélekmelegítő ima után Somogyi László hazafias dalokat adott elő, ezzel is tisztelegve az esemény előtt. Lisa Cuevas, a Loraini Magyar Tanács pénztárosa nyitó gondolatokat mondott. Ezt szóló ének követte a saját előadásomban. A zongorán Pásztor Gréta a Nyugat Magyar Evangélikus Egyház orgonistája közreműködött. Két múltat, jelent és a magyarság szellemét idéző dal hangzott el, melynek címei: Elindultam szép hazámból és Erdő mellett estvéledtem. Csiszér Zoltán, clevelandi diák a Nemzeti Dalt adta elő szavalat formájában. A prózai rész után hegedű szóló csendült fel Walczak Zsófia játékában. Az egyetemista hallgató, több hazafias jellegű nótát játszott el, mint például: Kossuth Lajos azt üzente. A zenei részt egy újabb szavalat váltotta fel, most a Nemzeti Dal angol fordításban hangzott el. A művet Toth Péter, a Loraini Magyar Református Egyház Lelkésze adta elő. Philip Sherick a Loraini Református Egyház képivelője egyházi jellegű énekekkel örvendeztette meg az egybegyűlteket.
A megemlékezés ünnepi beszédét Tamásy Éva a Nyugat Oldali Magyar Evangélikus Egyház lelkésznője tartotta. A lelkésznő párhuzamot vont a 48-as események és a mai világ eseményei között. A szeretetre és az összetartozás fontosságára hívta fel a figyelmet. Beszéde tömör és megható volt. A díszbeszéd folytatásaként a Kis Magyar Kórus előadása következett. Vezényelt Tamásy Zoltán evangélikus lelkész. Az ünnepi beszéd angol változatát Szabó Bertalan Péter, magyarországi evangélikus lelkész, az idei Kőrösi Csoma Sándor egyházi ösztöndíj képviselője mondta el. Beszédében nagy szerepet kapott a hit kérdése és a közösségben rejlő erő megléte.
Az angol szónoklat után újabb kórus előadás következett, majd Pásztor Gréta, a Kent State Egyetem diákjának zongorajátékát hallgathattuk meg. A záró imát Slezak Bence evangélikus lelkész jelölt mondta el. A megemlékezés záróakkordjaként az áldás és a magyar és székely himnusz csendült fel.
Összességében az egybegyűltek egy nagyon szép és megható műsornak lehettek szem és fültanúi. A fiatal és idős generáció méltóképpen tudott azonosulni az ünnepi alkalommal és emlékezésük összefonódott őseik szellemiségével.
„Hol sírjaink domborulnak / Unokáink leborulnak, /És áldó imádság mellett / Mondják el szent neveinket. / A magyarok istenére / Esküszünk, / Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk!” (Petőfi Sándor)
