A drámapedagógia az oktatás és a művészet találkozási pontja, amely a játék, a színház és a kreatív önkifejezés eszközeivel segíti a tanulást. A foglalkozásokon a gyerekek nemcsak hallgatják a történeteket, hanem aktívan részt vesznek bennük: szerepeket próbálnak ki és helyzeteket játszanak el. Ez a módszer fejleszti a képzelőerőt, a kommunikációt, az empátiát és az együttműködési készséget. A tanulás így élménnyé válik, hiszen a gyerekek saját tapasztalataikon keresztül értik meg a történeteket és érzelmeket. A drámapedagógia lényege nem a tökéletes előadás, hanem a közös játék, felfedezés és alkotás öröme.
Ez a különleges lehetőség a Madridban élő magyar gyerekekhez is eljutott Blazsanyik Zsaklina dráma–média szakos tanár jóvoltából, aki egy csodálatos délelőtti foglalkozással ajándékozta meg közösségünket.
A közel egy órás foglalkozások a Világszép Nádszálkisasszony című mesére épültek, amelyben a kisebbik királyfi hosszú és izgalmas útra indult, hogy megtalálja a világ legszebb királykisasszonyát. Útja során különféle próbatételekkel és ravasz feladatokkal találkozott: eltévedt az erdőben, titokzatos öregasszonyokkal és furfangos akadályokkal nézett szembe, miközben kitartással és bátorsággal haladt célja felé.
A foglalkozás során a gyerekek nemcsak meghallgatták a mesét, hanem maguk is részeseivé váltak: szerepekbe bújtak, együtt gondolkodtak, mozogtak, játszottak, és saját képzeletükkel keltették életre a történetet.
A foglalkozás igazi élményt jelentett, hiszen a gyerekek megtapasztalhatták, hogy a mese nemcsak elmondható, hanem megélhető és újraalkotható is.
A gyerekek két foglalkozáson is részt vehettek, amelyek Zsaklina csodálatos képzelőerejéről tettek tanúbizonyságot, hiszen nem volt ugyanaz a két fogalakozás. Egy pillanatig sem tűnt úgy, mintha a gyerekek bármit is ne értettek volna, sőt külön büszkeség volt, hogy a korábban tanult dalokat is el tudták énekelni.
A két foglalkozás közötti szünetben a gyerekek papírt és színes ceruzákat ragadtak, és elkészítettük a híres „Tulipánból paprika…” című versike rajzait. A feladatot annyira élvezték, hogy szinte terelni kellett őket a következő foglalkozásra.
Később ezekből a rajzokból készítettem el a nőnapi köszöntőt is. Szerencsére mi is meg tudtuk ajándékozni Zsaklinát, akinek éppen ezen a napon volt a születésnapja, így igazán sok ünnep esett erre a napra. Már csak a Zoltán nevű apukákat hiányoltuk, hogy teljes legyen az ünnepi hangulat.
