Téli ebédek a magyar iskola kertjében
Érdekes fordulata az életnek. Télen a magyar iskola szülői munkaközössége, tanár és gyermekcsapata közösen sütkérezett a napsütésben a hétvégi iskolai foglalkozások után. Most, tavasszal pedig ki-ki saját otthona biztonságában éli meg a hétköznapokat és a hétvégéket. Mindkettőnek van szépsége. A karantén 2. hetén azonban jól esik visszaemlékezni a hangos-nevetős társasági pillanatokra.
Lisszabon kertvárosában, a Szent András templom közösségi termében és az az előtti gyönyörű kis kertben szokott összejönni maratoni hétvégi ebédre a cserfes magyar csapat. Nem ritka, hogy 30-40 fő üli körbe az asztalokat. Mire az ebéd az asztalra kerül, a tanár, vagy tanárok (legjobb esetben is két fő: Marika óvodapedagógus, és én) már kellemesen lezsibbadtak. Ekkorra már sikeresen lezajlott a magyar foglalkozás, óvodásoknak és iskolásoknak. A vegyes csoport – 2 - 12 éves korosztályig – lekötése és egyidejű színvonalas foglalkoztatása maximális kreativitást igénylő feladat.
Ha valaki bejönne az utcáról, először is egy szaladgáló gyerekcsapatot látna – mintha szélnek eresztett kiscsikók száguldoznának a réten –, akik kertészkednek, fogócskáznak, fociznak éppen. Azok a kislányok, akiknek mindehhez nincs kedve, pedig a még kisebbekkel "babáznak". A szemlélődőnek egészen biztosan megakadna a szeme a "babasarkon" is. Sok családba érkezett gyermekáldás az elmúlt 6- 12 hónapban, ezek a kis manók egy puha szőnyeges, pokróccal leterített bababirodalomban ismerkednek a világgal és egymással. Sokszor 3-4 csecsemő egyszerre.A büszke apukák körülülik a babavilágot, és közben beszélgetnek. Máskor egy-egy dalos kedvű anyuka rázendít a ringató dalokra, kicsik és nagyok nagy örömére.
Miközben a liliputi birodalom él és virul, a felnőttek egy része a konyhában sürgölődik, ahol a furmányos gáztűzhely begyújtása például mindig külön rejtvény (rendszeresen keressük azt, akinek az előző héten sikerült és igyekezzük rábírni, az aktuális héten is próbáljon vele szerencsét), másik része pedig asztalokat állít fel és terít a kertben. Mi kerül a tányérokra? Van, hogy közösen főzünk a helyszínen, van hogy batyus bulit rendezünk és minden család hoz valamit, amiből a végén igazi terülj-terülj asztalkám áll össze.
Hogy a sokféle íz gyönyörűen kiegészíti egymást, az emberek is – portugál és magyar szülők egyaránt – igazi közösséggé, egymást megismerő, egymásra kíváncsi baráti társasággá áll össze. S ne gondolják az olvasók, hogy az ebéd odavarázslása csak a hölgyek érdeme! A portugál és magyar apukák egyaránt igen hatékonyan kiveszik a részüket a dologból. Még olyan apuka is akad, aki minden alkalomra saját készítésű csokitortával érkezik. Ezek a hétvégi ebédek olyan pozitív energiaforrások, amikre jó visszaemlékezni ma.
