Nagy gyermekzsivaj és nyüzsgés töltötte be Kölnben a St. Aposteln plébánia nagy termét. A Darabos Eszter – tavalyi Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa – által vezetett gyermektáncházat így lehetne jellemezni. Körtáncokra, és természetesen a „Bújj, bújj zöld ág" kapujátékára is sor került, amit az óvodás korosztály nagy örömmel fogadott.
Az iskolások régi ismerősként fogadták Esztert, és a várva várt, számukra már jól ismert játékokat kérték. A gólyás játék keretében versenyezhettek, ki bírja tovább fél lábon állva, a kapus játék során menekülhettek a záródó kezek elől. A stoptáncban kreatívan és szabadon táncolhattak, de természetesen, ha megállt a zene, szobrokká kellett merevedni. Örömmel énekelték és játszották a „Szervusz, kedves barátom, gyere vélem táncba!" című éneket és táncot is. A gyerekek nagyon jól érezték magukat, felszabadultan mozogtak a zenére, és ezzel párhuzamosan Eszter szinte észrevétlenül tanított meg nekik különböző néptáncmotívumokat, mint például a csárdás lépés, cifra, lengető stb.
Délután a felnőttek táncházán kivételesen csak nők jelentek meg. Ennek ellenére nagyon jó volt együtt lenni, táncolni és énekelni. Először egy mezőföldi koreográfiát tanultunk meg, majd két gyönyörű népdalt énekelhettünk el. A hangulat egészen olyan volt, mint valamikor régen a fonóban lehetett...
|
"Kinek nincsen szeretője, kakukkmadár,
Én is voltam az erdőben, kakukkmadár (Mezőségi magyar népdal) |
Mivel a hangulatot jobban tükrözi egy videó, így készítettem egy rövid montázst a gyerekekről.
