Először tapasztalhattam meg, milyen egy Regös tábor részesének lenni. A tábor alapjaiban úgy épül fel, mint egy cserkésztábor, mellette pedig nagyon nagy hangsúlyt kapnak a néphagyományok is. Ezen belül idén a Dél-Alföld, mint régió került mélyebb megismerésre. A tábor igen kedvelt volt, több mint 150-en vettek részt rajta külföldről és Magyarországról egyaránt.
A tábor ideje és helyszíne is különös jelentőséggel bír, mivel már negyedik éve Kiscsőszön, Magyarországon rendezik meg a tábort, az ideje pedig Húsvét ünnepére esik, vagyis Virágvasárnaptól egészen Húsvéthétfőig tart. A tábor ideje már meghatároz egyes folyamatokat a táborban. A kezdeti napok felépítése általánosan a következő: a reggeli zászlófelvonást követően előadásokra került sor, mely a paraszti nép mindennapjaiba vezetett el minket. Ezt követően a kisebb raj (Dorozsma) és a nagyobb (Bugac) különböző foglalkozásokon vettek részt, vagyis délelőtt a nagyobbak néptáncoltak a tábor témájának megfelelően dél-alföldit, míg a kisebbek vagy hangszeren tanulhattak játszani (pl.: citera, furulya, hegedű, bőgő), vagy pedig kézműveskedhettek, ahol olyan lehetőségek közül lehetett választani mint a bútorfestés, pingálás, fafaragás, vagy éppen a hímzés.
Délután a rajok cseréltek és a kisebbek néptáncoltak. A tábor felépítésének szerves része, hogy a táborozók visszaadjanak valamit abból, amit Kiscsősztől kapnak, ezért a résztvevők segítettek a falubelieknek például templomtakarításban, fahasogatásban, fahordásban, állatok helyének takarításában. Vacsora előtt még általában népdaltanítás folyt, de hangszereket is behatóbban meg lehetett ismerni, például a tárogatót. Este eltérő módon vagy filmvetítésre került sor, vagy épp Kiscsősz polgármesterétől, Cimbitől lehetett kérdezni a falu életéről, mindennapjairól és kultúrájáról. Pénteken egy kirándulást tettünk Sümeg és Csobánc várához. Természetesen a legtöbb estének cserkésztáborhoz hűen elengedhetetlen eleme volt a tábortűz, amit mindig sok, a táborban tanult népdal, illetve ötletes jelenet színesített.
A tábor második felében, nagycsütörtöktől kezdve Bálint atya is megérkezett hozzánk, és a szakrális események is előtérbe kerültek. A szent három nap eseményei kapcsán a templomi szertartásokat is elvégeztük, külön őrsökben keresztutat jártunk, elénekeltük a passiót, és korosztályok szerint beszélgettünk a böjtről, lemondásról is.
A szombati feltámadási szertartás után pedig kezdetét vette a bál, ahol a hagyományos húsvéti ételek, sonka, tojás, kalács is terítékre kerültek, illetve rengeteg finom süteményt is feltálaltak. Bemutatásra kerültek a héten tanultak is, ennek keretében volt citerakoncert, vonóskoncert és a kicsik, illetve a nagyok is megmutatták, milyen néptánc lépéseket tanultak a héten. Az elkészült tárgyak is ismertetésre kerültek: fafaragványok, festett bútorok, pingált és hímzett textilek.
A bemutatókat követően pedig elindult a bál, ahol volt vezetett tánc, illetve szabad tánc is, amit a zenészek kiváló népzenéje színesített. Az est végén pedig összekaroltunk és népdalokkal zártuk a napot. Vasárnap délelőtt mise, majd készület volt a következő esti bálra, illetve a fiúk locsolóverset költöttek, amit hétfőn be is mutathattak a lányoknak még a locsolkodás előtt. Vasárnap este viszont még ugyanúgy a táncé és a mulatságé volt a főszerep, és akárcsak szombaton, ekkor is összekarolva, meghitt népdalokkal zártuk az estet.
Személy szerint nagyon jó volt látni, hogy ilyen sokan, ennyi helyről, a KMCSSZ különböző csapataiból ilyen messzire eljöttek és együtt táboroztak. Sokakat láttam, hogy nem először teszik ezt még és régi ismerősökként köszöntik egymást. Emellett úgy éreztem, hogy engem, “első bálozót” is nagyon könnyen befogadtak, érdeklődtek irántam, hogy honnan érkeztem, milyenek a benyomásaim a táborról. Hálás voltam, hogy sokakhoz oda tudtam ülni beszélgetni. Ezek mellett a beszélgetések mellett kifejezetten jó élmény volt számomra a választott délutáni programom, vagyis a pingálás, a szervezők nagyon meghitt és bensőséges alkotó környezetet teremtettek számunkra. Úgy érzem mindemellett nagyon sokat köszönhetek a tábornak egyrészt a tanulás terén, mind a néptánc, mind a népdalok által sok új hasznos ismeretre tettem szert, valamint az összetartó közösséget is jó volt megismerni. Számomra ez kicsúcsosodni a szombati és vasárnapi bálokban látszott, mivel itt láttam, hogyan tudnak nagyon szépen és minőségileg együtt szórakozni, hogy milyen is egy valódi táncház, milyen lehetett kb. 100 évvel ezelőtt egy falusi bál. Nagyon hálás vagyok, hogy ezt az érzést megélhettem és ennek részese lehettem.
