A frankfurti Cifra Gyermek- és Ifjúsági Táncsportegyesület ifjúsági, felnőtt korosztálya március 13-15 között egy teljes hétvégét töltött a Kastl-Mennersbergi Hárshegy Cserkészparkban, ahol a rábaközi táncok tanulásában merülhettek el.
A hétvége célja a rábaközi táncokkal való megismerkedés volt, mellyel megalapoztuk a 2027-es Jótékonysági Frankfurti Magyar Bál és Táncházra készülő báli koreográfiát.
A sokszínű hétvége a péntek délutáni érkezéssel kezdődött: a táncos fiatalok, a konyhán segédkező szülők, a szervezők, illetve a Magyarországról érkező "Öröm" zenekar - Németh Nóri( hegedű, koboz, ének), Huszti Levente (brácsa, furulya), Nagy Bálint (nagybőgő, dob)- és Plaszkó Bence néptánctanár fokozatosan elfoglalták a cserkészparkban található két ház szállásait. Ezután közös grillezés következett, mely mellett a tábortűz és a közös éneklés jól megalapozta a következő két nap hangulatát. Ezt követően a közösségi teremben gyűltünk össze, ahol Klement Nándor és Klementné Kecskemét Beáta - a Cifra Táncegyüttes vezetői és a hétvége szervezői - ismertették a hétvége programjait, majd Bencével közösen egy rövid ízelítőt mutattunk be a rábaközi táncokból. A bemutató után Rábaköz keletkezéséről szóló mesét hallhattuk és láthattuk a táncosok tolmácsolásában, ami a téma komolysága ellenére igazán szórakoztatóra sikerült. Az est további részében egy rövid rábaközi tánctanítás és táncház, majd villanyoltás következett, hiszen másnap korán kezdődött a nap.
A szombati program a nyolc órai reggelivel kezdődött, majd a társaságot korosztály szerint két csoportra osztottuk. A fiatalabbakkal Bencével közösen elkezdtük a rábaközi táncok alaposabb tanítását, a nagyobb korosztály egy másik teremben különböző ügyességi és erőnléti játékokat játszott Klement Nándor vezetésével, illetve Rábaköz népi kultúrájáról hallgathatott előadást, melyet Papp Éva, a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjas társam adott elő. A körülbelül kétórás foglalkozások után csoportot cseréltünk, így mindkét korosztály részt vehetett mindkét foglalkozáson.
Ezután ebéd és egy kis pihenő következett, majd délután újabb két-két órában folytatódtak a csoport szerinti foglalkozások. A nap végén a fiúk Bencével verbunkot tanultak, ami alatt mi a lányokkal, a zenekar segítségével énekeket tanultunk, a végén egy rövid nyújtással zártuk a foglalkozást. Az intenzív programok után jól esett a bőséges, finom vacsora, ám ezzel nem ért véget a nap. Vacsora után mindenki kicsinosította magát, hiszen még táncház is várt ránk. Kezdetben egy rábaközi táncrend alatt a fiatalok szabadon gyakorolhatták az aznap tanultakat, majd felcsíki, mezőségi, vajdaszentiványi és kalotaszegi táncrendek következtek. Bár egész nap táncoltunk, a táncházban mindenki kitörő lelkesedéssel mulatott.
Vasárnap reggeli után a két csoporttal közösen átismételtük az addig tanultakat és még néhány újabb motívumot is tanultunk. Pihenésképp egy kvíz következett, amiben a táncosok felmérhették, hogy milyen elméleti tudással maradtak a két nap után. Ezt követően átismételtük a hétvégén tanult énekeket, zárásként két páronként mindenki megmutathatta, hogy mennyire maradtak meg bennük a rábaközi tánclépések. Zárásként egy nagy körben ülve mindenki röviden megoszthatta a hétvégén megélt tapasztalatait, élményeit. Megható volt végighallgatni, hogy mindenki mennyire lelkesen beszélt erről a rövid, de tartalmas időről, amit együtt töltöttünk: kiemelték a sokszínű, igényes programot, a jó hangulatú táncpróbákat, a barátságos, fáradhatatlan zenekart, a finom ételeket és összességében a családias hangulatot, ami az egész hétvégét átitatta. Ezután már csak az épület kiürítése, takarítása és a jól megérdemelt ebéd következett.
Mindenki jóleső fáradtsággal, ugyanakkor feltöltődve indult neki a körülbelül háromórás hazafelé vezető útnak. A hétvége kiváló alkalmat teremtett a baráti kapcsolódásokra és a magyar népi kultúra újabb rétegének megismerésére, miközben észrevétlen maradt, hogy mindez Németországban, nem pedig magyar nyelvterületen történik. Ez a kívülről természetesnek tűnő magyar közösség a Klement házaspár kitartó és fáradhatatlan munkája nélkül nem működne; az általuk teremtett lelkület mindenki számára egy megtartó sziget a mindennapokban. A hétvége is jó bizonyította ezt: a közös élmények, beszélgetések és foglalkozások révén erősödött a közösség, régi kapcsolatok elevenedtek fel, újak születtek, és mindez hozzájárult ahhoz, hogy a résztvevők még inkább a sajátjuknak érezzék ezt az összetartó közösséget.
