Kisebbségben élő  magyarként, a hagyományos kultúrát nagyrészt elfeledett térségben felnőve a heti rendszerességű néptánc órákon való részvétel nem csupán szabadidős tevékenységet, hanem egy új, biztonságos, inspiráló világot jelentett számomra. 

Gyerekként a nagyváradi Csillagocska Néptáncegyüttes, majd a kolozsvári Ördögtérgye Néptáncegyüttes tagjaként egyre erősödött bennem a néptánc, a népi kultúra iránti szeretet, elköteleződés, így az évek során a kedvtelésből életforma, hivatás vált. Az elmúlt években a Nagyvárad Táncegyüttes hivatásos táncosaként igyekeztem szülővárosomban népszerűsíteni egyedülálló örökségünket; tudásomat a Magyar Táncművészeti Egyetemen gyarapítottam, majd alma materemben, illetve más néptánc csoportokban tanítottam több korosztálynak néptáncot, népi kézművességet.

A népi kultúra személyiségre, közösségre gyakorolt jótékony hatásából számosat megtapasztalhattam: formálta személyiségemet, önbizalmat adott, megtanított a csoportban való együttműködésre, rámutatott a közösség erejére. Ezekért az élményekért és tapasztalatokért örökké hálás leszek.

Az Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként az elmúlt tanévet Frankfurtban töltöttem, ahol hamar bekapcsolódhattam a befogadó, lelkes magyar közösség mindennapjaiba. A néptáncoktatás mellett kézműves foglalkozást szerveztem, különböző kulturális események szervezésében segédkeztem. Az együtt töltött idő alatt szoros kapcsolat alakult ki a közösség tagjaival, ami megerősített abban, hogy a diaszpórában végzett munka az értékközvetítés, közösségformálás mellett mennyire személyes is lehet.

Az idei évben szeretném folytatni ezt munkát, ami reményeim szerint az elmúlt évhez hasonlóan gyümölcsöző lesz úgy a közösség, mint a személyes fejlődésem szempontjából.