Tanítás a koronavírus idején
A márciusi hónapot két részre lehet osztani. Nők napján még semmit sem sejtettünk, Kelownán megtartottuk a tagsági gyűlést, ahol megtörténtek a választások, a Magyar Ház új vezetőséget kapott. Tervezgettünk, irodalmi délutánt és a március 15-i előadást, amelyre nagyon serényen készültünk kis diákjaimmal. Aztán egyszerre minden megváltozott. Március 13-án, pénteken töltött káposztát készítettünk a női kör tagjaival, készülve a nemzeti ünnepünkre érkező anyaroszági vendégek fogadására, amikor jött a hír: a megemlékezést Kanada-szerte lemondják. Mivel többnyire idősek vesznek részt a hasonló összejöveteleken, mindenki helyeselt a hírre és úgy gondoltuk, hogy ez a lehető legjobb döntés az adott helyzetben. De nem tudtuk, hogy ez elindítja a lavinát és ettől kezdve, beláthatatlan ideig nem fogunk találkozni. Itt feltevődhet a kérdés, hogy miért éppen péntek 13-án kezdődött mindez az Okanagan völgyben? De nem szeretném elviccelni a helyzetet.
Azóta rákényszerültem búcsú nélkül távozni Kanadából, a rendkívüli helyzetre való tekintettel úgy döntöttem, hogy hazajövök. Ezt a döntési lehetőséget minden kollégám és kolléganőm megkapta. E pillanatban kicsit úgy érzem magam, mintha lenne valahol egy nyitott könyv, egy nyitott fejezet, ahova még írnom kell, amit még meg kell élnem, mert hirtelen megszakadt. Így búcsúztam írásban a magyar közösségtől is, arra hivatkoztam, hogy a búcsú elmaradása jó is lehet nekünk, hiszen azt jelenti, valahol még dolgunk van egymással és találkoznunk kell. Ebben hiszek és így könnyebb elfogadnom, hogy a tőlem független helyzet erre kényszerített.
De az élet nem állt meg az Okanagan-völgyben! A magyar nyelv tanulása ugyanolyan fontos maradt, hiszen ilyen téren semmi nem változott. Esetleg annyi, hogy most mindenkinek több ideje van az anyanyelvének finomítására és az egyes hiányosságok korrigálására. Éppen ezért online magyar iskolát tartok itthonról, különböző feladatokkal lepem meg kis tanulóimat és igyekszem őket a magyar nyelv tanulására ösztönözni. Motivációként pedig cukorkagyűjtésbe foghattak a diákok, mert készítettem egy társasjáték táblát, ami a magyar zászlót ábrázolja, amin végig kell sétálni. Minden jól megoldott feladatlappal egyet előre léphet az adott diák és egyes mezőkön cukorkák vannak. Minél több cukorkát gyűjt össze az online iskola időszaka alatt, annál nagyobb jutalomban részesül majd a Magyar Háztól, ha újraindulnak a találkozások.
A tananyaghoz felhasználom az ingyenessé tett mesetárat, aminek nagy hasznát veszem, hiszen képekkel, hangoskönyvvel és sok izgalmas új magyar szóval járul hozzá a leckékhez. Rengeteg ötlet van a fejemben és igyekszem minél többet megvalósítani ezekből, hogy innen is az okanagani magyar közösség hasznára lehessek. Úgy gondolom, hogy minden okkal történik és, ha ez így alakult, akkor hozzuk ki belőle a legtöbbet, amit lehet, hogy az ottlétem alatt elültetett magok öntözve legyenek és szép lassan – hiszen itt van a tavasz is – kikeljenek.
