Két éve volt alkalmam megismerni a program működését, Kanadában teljesítettem szolgálatot. Kelowna városa hamar a szívemhez nőtt és az ott élő magyarok a nagy családommá váltak. Mióta hazajöttem, keresem az utam, igyekszem kiteljesedni a munkámban, és ugyanúgy törekszem az önmegvalósításra. De valami hiányzik. Ez a hiány pedig az, hogy adjak. Erre adott lehetőséget legutóbb a program, hogy adjak egy csepp Magyarországot, egy apró darabot Erdélyből, hogy eljuttassak az itthonból Kanadába is.

Három évig jártam színjátszó körre, azt megelőzően pedig néptáncra, emellett szeretek tanítani, gyerekekkel foglalkozni, interaktívan közel hozni egy-egy témát. Engem feltölt a szervezés, a tervezgetések, és az az érzés, hogy szükség van rám, hasznos mindaz, amit nyújtani tudok. Mindig pozitívan állok az előttem álló kihívásokhoz, és szeretem logikusan átgondolni a megoldási lehetőségeket, amelyekből igyekszem a legjobbat kiválasztani. Van bennem egy hatalmas adag „tenni akarás”, ez a mozgatórugóm, ez visz előre. Állandóan ötletek kavalkádja van a fejemben, amelyekből szeretném a lehető legtöbbet megvalósítani.

Mostanra elmondhatom, hogy láttam mind a három területet: a szórványban születtem, ott éltem, önkéntes munkát végeztem a magyar szervezetekben, magyar közösséget építettem; e mellett a diaszpórában szolgáltam kilenc hónapot, ahol más nézetekkel találkoztam. Másfél éve az Anyaországban dolgozom. Nem tudok általánosítani, de azt kijelenthetem, van egy képem arról, hol mit jelent a magyarság. Azzal is tisztában vagyok, hogy számomra milyen értéket képvisel, hogy fejlődött ez a nemzeti identitás az évek alatt, melyik területen mit adtak hozzá és ezt büszkén mutatom meg a világ bármely területén.