A megemlékezést a magyar és a kanadai himnusz eléneklésével nyitottuk meg, majd színpadra lépett a Harmónia Hungarica kórus és három dalt énekeltek el nekünk. A kórust a Hamitoni Cserkészcsapatok tagjai követték, Márai Sándor: Mennyből az angyal című versét adták elő. Mikor a vers közepén az egyik kiscserkész ahhoz a részhez jutott, hogy „egy nép mondta elég volt!” a közönség spontán tapsban tört ki.
A cserkészek után a Hamilton Arany János Iskola diákjai foglalták el a színpadot és népdalokat adtak elő. Pendli Gergely, Bognár Luca és Niemann Stephanie verssel emlékeztek meg a forradalomról, Stephanie pedig még egy dalt is előadott, mely alatt vetítést láthattunk korabeli képekből.
Bede-Fazekas Zsolt ünnepi szónoklatában John F. Kennedyt, volt amerikai elnököt idézte: „1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt – bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel.”
A délutánt még színesebbé tette, hogy zenei produkciókat is hallhattunk. Vaski Gábor tárogatón előadta a Rákóczi Megtérése című darabot, az Antalóczy Trió pedig saját szerzeményű verseket, dalokat adott elő. Az délutánt cserkészek néptánca zárta, mely után vastapssal ünnepelte a közönség a színpadra fáradt összes előadót. Végezetül közösen elénekeltük a székely himnuszt és fogadással zártuk a megemlékezést. Méltó ünnep volt és öröm volt látni, hogy a legkisebbek is komolyan vették a szereplést, megértették a megemlékezés fontosságát. Ezek után jövőre, mikor ismét Magyarországon leszek, kíváncsian várom, hogy így magával tud-e ragadni a lelkesedés, mint tette ezt a kanadai hamiltoni magyarok között.
