„ÉRTEM JÖTTÉL EL A FÖLDRE, TERÁD VÁRUNK, MEGVÁLTÓ!”
A gyerekek már hetek óta tanulgatták a kiosztott szövegeket, énekeket és több-kevesebb türelemmel készültek arra, hogy vasárnap ki-ki a szerepének megfelelő jelmezbe bújva életre keltse azt a szereplőt, aki a karácsonyi események szemtanúja volt több, mint kétezer évvel ezelőtt.
Nagy Enikőnek, a Csillagösvény Egyesület elnökének a köszöntő szavait követően Kertész Anna zongorajátéka adta meg az ünnepély alaphangulatát, majd énekek és a jól ismert jelenetek váltották egymást, hirdetve, hogy a Megváltó születése örömhírének – korra, nemre és társadalmi rangra való tekintet nélkül – mindenki részese lehet.
A gyerekek fellépése után Nagy Enikő felolvasta a Szeretethimnusz karácsonyi változatát, melynek üzenete olyannyira aktuális a mai rohanó világban, amikor sokszor a lényeg marad ki az ünneplésből, az egymásra figyelés pedig háttérbe szorul a tennivalók sokasága miatt.
Zárásként a gyerekek, szülők és gyülekezeti tagok közösen énekelték el a klasszikus Csendes éj című éneket. Ekkorra már az ünnepi díszbe öltöztetett, ízlésesen megterített asztalokon gőzölgött az ínycsiklandozó menü: füstölt csülkös bableves és dióskalács. Bizonyára a finom illatok csalogatták be a Mikulást is, aki talán véletlenül járt éppen erre a gyerekek nagy örömére, akik sorban vették át a puttonyból előkerülő ajándékokat. Virgács viszont senkinek nem jutott: talán addigra mindet elosztogatta a fehér szakállú. De ezt biztosan nem bánták!
Jókívánságok közepette lassan kiürült, elcsendesült a társadalmi terem, csak a díszlet őrzi tovább a hangulatot. Bár a naptár évente egyszer jelzi az ünnepet, mindennap karácsony lehet, amikor az emberek – a pásztorokhoz, angyalokhoz, napkeleti bölcsekhez hasonlóan – imádják az Isten Fiát. Mert ugyan sok gyermekből lett már király, de csak egyetlenegy Király lett gyermekké. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16)
Áldott karácsonyt!
