Erdélyi magyarként a közösséghez tartozás erejét már korán megtapasztaltam. A templom és az iskola már gyermekkoromban elválaszthatatlanul összefonódott. Mivel mindkettő a nyelvápolás és a magyar identitás értékhordozója, illetve a keresztyén élet egyik elengedhetetlen forrása, alappillérként épültek be életpályámba. Felnőve, hol főállású pedagógusként, hol pedig gyülekezeti önkéntesént igyekeztem a rám bízott kincseket átörökíteni. Különféle egyházi és iskolai programokat, rendezvényeket szerveztem, és magyar nyelvet tanítottam. A közösségszervezés a későbbiekben is ugyanolyan hangsúlyt kapott, hiszen a Kolozsváron töltött évek alatt önkéntesként aktívan segítettem a fiatal felnőttek körében folytatott közösségi és hitéleti tevékenységet.

Külföldön betekintést nyerhettem a diaszpórában élő magyarok önerőből szervezett közösségeinek munkájába. Ekkor fogalmazódott meg bennem először, hogy jó lenne aktív részt vállalni a külföldi magyar közösségek szellemi és lelki gyarapításában, identitásának megőrzésében.

A Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként célom, hogy a keresztyén értékeket képviselve, legjobb tudásom szerint támogassam a magyar közösségek kiteljesedését, minden korosztályt megszólítsak, és a régi, jól bevált programok mellett újakat is bevezessek. Mindezt hittel, alázattal, nyitottsággal és felebaráti szeretettel.