Advent második vasárnapján meggyújtottuk a reményt szimbolizáló második gyertyát. A St. Maximilian templom ünnepi díszt öltött erre az alkalomra, lila színű díszpompában várta az est vendégeit: Szent Miklóst, az ünneplő gyermekeket és a felnőtteket.
Az ünnepség szentmisével kezdődött. Advent a csendes várakozás időszaka. A hit, a remény őszinte érzésével, alázattal, hálával a szívünkben várjuk a Megváltó érkezését. József Attila gondolatait idézve: „Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.” Csibi Sándor plébános szentbeszédében erre a tiszta, mély és őszinte, reménnyel telt várakozás megélésre hívta fel a figyelmet, az advent valódi üzenetét közvetítette a jelenlévőknek.
Miklós püspök érkezésével kezdetét vette a Mikulás ünnepség. A hétvégi iskola csoportjai a legkisebbektől a legnagyobbakig ajándékkal készültek erre az alkalomra. Mi lehetne szebb és személyre szabottabb ajándék a saját produkciónál? Egymást követték a lelkes ajándékozó csoportok. A legkisebbek versekkel, énekekkel kedveskedtek a Mikulásnak. A nagyobbak megelevenítették színjátékukban Szent Miklós püspök egyik sokak által nem ismert legendáját. Mások rövid jelenetekben mutatták be, hogy a jelen hétköznapjaiban, hogyan, miként tudják gyakorolni, alkalmazni a jótevő püspök tanításait szeretettel, figyelemmel, segítőkészséggel. Humoros előadásban sem volt hiány, még a Mikulás arcára is mosolyt csaltak játékukkal a gyermekek. Mindeközben a gyermek-, és felnőttkórus gyönyörű, szívhez szóló egyházi és világi énekekkel színesítette az ünnepséget.
A Mikulás ajándékokkal viszonozta a kedves fogadtatást. Örömét és köszönetét közös fotózás koronázta meg a gyermekek nagy örömére. Csillogó szemekkel, mosolygó arcokkal, gyermeki kíváncsisággal állták körbe régen várt vendégüket, a jótevő, öreg Mikulást.
Az együtt eltöltött másfél órában értékes pillanatokat éltünk meg. A szentmise üzenete megerősítette reményünket és hitünket advent idején, a gyermekek előadáscsokra melengette szívünk rejtett zugait, Szent Miklós jelenléte, példamutató élete újra és újra jobb emberré sarkall bennünket, a közreműködő kórustagok által megszólaltatott hangszerek, dallam-, és szövegvilága mindezt összegezte. Köszönet mindazoknak, akik bármivel hozzájárultak ahhoz az élményhez, ami által többek és jobbak lehetünk!
