„Az anyanyelv őrzése nem valamilyen öncélú, fölösleges ragaszkodás valamihez, hanem talán a legfontosabb ismérve nemzetnek, nemzetiségnek.” (Sütő András)
Orcskai Marianna vagyok. Szekszárdon születtem 1966.10.08-án. Általános iskolai tanulmányaimat szülőfalumban, Alsónánán végeztem. Az érettségi megszerzése után tanítói diplomámat a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolán kaptam.
1985-ben kezdtem el tanítani az alsónánai általános iskolában. 30 éven keresztül dolgoztam itt. Innen jöttem el 2015. szeptemberében, és költöztem családommal Németországba.
A pályán eltöltött évtizedekben az anyanyelv művelésével foglalkoztam, és foglalkozom a mai napig is. Kezdő pedagógusként megadatott az a csoda, ami egész pedagógiai munkámat, elhivatottságomat a szakma iránt elkötelezettségemet, értékrendemet, magyarságtudatomat mindvégig meghatározta. Ideje korán elsajátítottam, majd később továbbfejlesztettem az Értékközvetítő és Képességfejlesztő Program módszertanát, amelynek gerincét a Nyelvi, Irodalmi és Kommunikációs nevelés alkotta. Megtapasztaltam, meggyőződtem arról, hogy a magyar nyelv oktatása nem lehet teljes a helyesejtés-tanítása nélkül. A nyelvi képességek fejlesztése nem kerülheti meg ezt a fontos területet. Alapja a kifejező beszédnek, az olvasásnak, a helyesírásnak, a versmondásnak és a gyerek színjátszásnak is. A versmondás-tanításban és a gyermek színjátszásban elért objektív eredményeim és sikereim igazolják leginkább a helyesejtés-tanítás fontosságát.
Hátrányos helyzetű kisiskolámból öt éven keresztül a tanítványaim kapták a megye legjobb versmondójának járó Talentum díjat. Nemzetközi megmérettetéseken csak dobogós helyezéssel tértek haza a tanulóim, és büszke vagyok, a Lugoson megszerzett Gergely Kálmán-díjra is. Magyarországon a gyerekszínjátszás legrangosabb találkozója a Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozó. Ennek megyei és regionális fordulóin legtöbbször arany minősítéseket kaptunk. Ezen minősítések adtak jogosultságot arra, hogy régiónkat tíz alkalommal képviseltük az országos gálán. Az országos gálákon két alkalommal ítélték nekünk a Drámapedagógiai Társaság különdíját. 2021-ben megkaptam a Gyémánt Okleveles Gyermekszínjátszó Rendezői díjat.
Az eredmények a lehetőségek tárházát nyitotta meg a program népszerűsítésére.
2013-ban a Dráma Pedagógiai Társaság elnöke felkért, hogy előadóként vegyek részt az általuk szervezett szakmai napokon. Nagy örömmel tettem eleget ennek a megtisztelő felkérésnek. Egy kihagyhatatlan lehetőségnek éltem meg azzal a bizakodó vággyal, hogy felkeltem az érdeklődést a nívós anyanyelv oktatása iránt.
Szintén a szakmai tapasztalataim, s eredményeim indokolták, hogy a „Köznevelés az iskolában” című országosan kiemelt projekt innovatív munkájába bekapcsolódjak. Ennek feltételét egy nagy volumenű pályázat elkészítése jelentette. A kiírás szerint csak eredményekkel alátámasztott, kipróbált és adaptálásra alkalmas pedagógiai témával és módszerekkel lehetett jelentkezni. A pályázatom nyert. Ennek köszönhetően az iskolám három évre megkapta a „Mentorálló intézmény” minősítést. Egy éven keresztül folyamatos továbbképzést tudtam biztosítani az érdeklődő kollégáknak. A látogatók köre hónapról-hónapra bővült. Óvónők, tanítók, főiskolai hallgatók, iskolaigazgatók, főiskolai tanszékvezetők adaptálták programjukba a helyesejtés-tanítás tartalmi és módszertani elemeit. A pedagógiai program népszerűsítése sikeres volt. A folyamatokat beindították a továbbképzésen résztvevő kollégák saját intézményeikbe, és a pedagógiai munkájuk eredményessége, hatékonysága mára a teljesítményükben is mérhető.
Petőfi Sándor ösztöndíjasként megismertem a szórvány magyarság magyar nyelv oktatásának nehézségét és szépségét egyaránt. Temesváron és a környező település kisiskolájában, Végváron végeztem nyelvi fejlesztő foglalkozásokat. A helyesetés tanítása ebben a térségben különösen indokolt, hiszen a gyerekek nagy többsége két anyanyelvű. Tartalmi és módszertani adaptálásra volt szükség a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva. Sikerességét a gyerekek motiváltsága a magyar nyelv iránt, valamint a fejlesztés során bekövetkezett minőségi változás bizonyította. Ebből a folyamatból adódott a kollégák részéről az igény, hogy továbbképzés keretében jobban megismerjék, és a pedagógiai munkájukba beépítsék az új módszert. Lendületet, kedvet kaptak, és ez mindenképpen örömre adott okot.
2019. szeptemberétől 2020. júniusáig a Müncheni Magyar Intézet Egyesületnél a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként folytattam tevékenységemet. Feladatom sokrétű volt. Tanítottam a regensburgi hétvégi magyar iskolában a magyart, mint származási nyelvet, valamint a SECONDOS elnevezésű nyelvkurzus vezetőjeként a Regensburgi Egyetem Hungarológia szakán, csoportvezetőként irányítottam az iskolai csoportok szakmai munkáját, bemutattam és népszerűsítettem az egyesület és a Regensburgi Egyetem Magyar Intézetének tevékenységét. „Az elmúlt hat évtized nyomában…” címmel kezdeményezésemre kisfilmet készítettünk a Magyarság Háza megbízásából az egyesület történetéről, sokrétű tevékenységéről. Elindítottuk a Hírmondó címet viselő negyedévente megjelenő újságunkat is. Meghirdettem A hónap versei című rajzpályázatot, amelynek eredményeként 247 pályamunka érkezett a magyar gyermekversek remekeiről a BMI szövetség tagintézményeiből.
2022. szeptember 15 – 2023. június 15. között az augsburgi Szent László Magyar Katolikus Misszió ösztöndíjasaként folytattam szolgálatomat. A fogadószervezetem rendezvényeinek népszerűsítésében, előkészítésében, szervezésében és lebonyolításában tevékenykedtem. Az együttműködésünk olyannyira gyümölcsöző volt, hogy a 2023-as évben újra bizalmat kaptam a folytatáshoz, és jelenleg a harmadik ciklusban teljesítek szolgálatot a missziónál és a hozzátartozó kempteni, neu-ulmi és neuburgi magyar katolikus közösségnél.
A magyarságunk fennmaradását, erősödését, a magyar nyelv megőrzésében, annak tudatos fejlesztésében látom. Töretlenül hiszek abban, hogy fennmaradásunknak, éljünk bárhol is a világ bármely pontján, ez az egyetlen záloga. Hiszem azt, hogy ezt a nemes célt akkor tudjuk a tőlünk telhetően legjobban képviselni, ha azokat a kompetenciákat, megszerzett tapasztalatot, tudást, amivel rendelkezünk, nagy alázattal megosztjuk másokkal, vagyis szolgáljuk a magyarság érdekeit a Kárpát-medencében és a diaszpórában egyaránt. „. ez a mi munkánk; és nem is kevés.”
Orcskai Marianna
Ösztöndíjas
