Mesekönyv-bemutató Kölnben

Én és a sárkányaim

/ Palotai-Farkas Júlia /
palotai.farkas.julia képe
2017. szeptember 23-án Kölnben, a St. Aposteln plébánia termében sor került Páll Fatime Én és a sárkányaim című magyar-német kétnyelvű mesekönyvének bemutatójára.

Páll Fatime a kölni magyar közösség mindig aktív, sokoldalú tagja könyveket is ír. Már lehet többesszámban mondani, hiszen most jelent meg második mesekötete, amelynek bemutatóját a múlt hétvégén tartotta. A plébániai helyiség megtelt gyerekekkel, felnőttekkel, akik mind azért érkeztek, hogy a Kölni Magyar Suliban is tanító Fatime új könyvébe, de talán jobb úgy írnom, hogy fantáziavilágába bepillantást nyerhessenek. A "sárkányos" tematikát már az is bevezette, hogy az ovis gyerekek a könyvbemutató előtt sárkányfigurákat készítettek, és azokkal játszadoztak a teremben, várva, hogy elkezdődjön a program. 

   

Ahogy a kötet maga is kétnyelvű, a bemutató és a felolvasás is két nyelven zajlott. Fatime olvasta fel magyarul a meséket, két kis segítőjétől pedig német nyelven hallgattuk meg a történeteket, miközben lelki szemeink előtt láthattuk Klaudiát, a közösségből méltatlanul kiközösített lánykát két macskájával, akik képesek sárkánnyá változni, vagy a varázsdobbal rendelkező furcsa Andreast.

  

A képzeletbeli utazást zene is kísérte, amelyet Markus Reinhardt és Rudi Rumstajn adott elő a hallgatóságnak. A hegedű és gitár játéka jól megelevenítette a mesék hangulatait, épp úgy a nyugalmat, mint a tüzet okádó sárkányt. A második történet egyik legizgalmasabb pontján befejeződött a felolvasás, nem is csoda, hogy szülők és gyerekek egyaránt elkapkodták a könyveket, hogy a mese befejezését (és természetesen a többi történetet is) elolvashassák. A könyvdedikálás sem maradt el, aki kérte, annak Fatime írt a könyvbe valami kedveset és ellátta kézjegyével a kiadványt. 

  

A program végén "Terülj, terülj asztalkám" várta a jelenlévőket, nem is kellett sokáig várnia, hamar elfogyott a sok finom sütemény. A terítékek közt megbújó kis hajtogatott sárkányoknak köszönhetően pedig olyan érzésem volt, mintha a mese a való világban folytatódna...

(Aki nem hiszi, járjon utána....)

Fotók: Mustos Edit, Palotai-Farkas Júlia