Mit jelent ma számunkra az ’56-os forradalom? És mit jelent ’56 a diaszpórában élő magyarok számára? Gondolkodtam, miközben Belényesi József atya szavait hallgattam az ünnepi katolikus szentmisén. Hálát éreztem a kommunista diktatúra ellen 1956-ban fellázadt forradalmárok iránt, akik bátran kiálltak hazájukért, magyarságukért, és hozzájárultak, hogy most mi is anyanyelvünkön beszélhessünk és imádkozhassunk bárhol a nagyvilágban.
Az ünnepi megemlékezés további részében Kovács Gergely előadását hallgathatta meg a közönség, aki közvetlen, olykor humoros előadásmódjával egyszerre kötötte le a jelenlévők figyelmét. A közel egy órás szónoklatban Mindszenty József bíboros drámai életútjába nyerhettünk részletes bepillantást, amelyet valóban csak olyanok tudnak hitelesen megosztani, akik a hercegprímás hajdani munkásságával, mindinkább elhivatottságával, küldetésével foglalkoznak.
Hatalmas köszönet az előadónak, hogy Mindszenty jogtalanul elszenvedett meghurcoltatásán és megaláztatásán túl kiemelte az esztergomi érsek személyes történeteit, a diaszpórába tett látogatását, különösképp frankfurti kötődését. Ismeretes, hogy a bíboros Emlékirataim című könyvét 1974. október 11-én mutatták be a frankfurti nemzetközi könyvvásáron, mely kapcsán Mindszenty sajtónyilatkozatot is tett a városban.
Bele sem tudunk gondolni azokba a szörnyűségekbe, amelyeket az ’56-os forradalmároknak, Mindszenty bíborosnak és még sokaknak el kellett szenvedniük, csak azért, mert Istenükhöz, hazájukhoz, nyelvükhöz, önmagukhoz hűek akartak lenni. Kovács Gergely így fogalmaz "A leghűségesebb pásztor" c. kiadványában Mindszentyről: „Lelkipásztori célkitűzése volt, hogy megerősítse övéit keresztény hitükben és magyarságtudatukban, buzdítsa őket a magyar anyanyelv és kultúra megőrzésére, közösségi összefogásra, az egymás iránti felelősségvállalásra és testvéri gondolkodásra.”
Valamennyiünk számára ez az üzenet kell, hogy ’56-ot jelentse, ez legyen a követendő példa, hogy az emlékezésen túl, közel hetven év elteltével ne legyen hiábavaló Mindszenty bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek, és az ’56-os forradalmárok hazánkért, nyelvünkért, kultúránkért tett áldozatos törekvései.
