Fontos, hogy az ember emlékezzen, még akkor is, ha az már nem is a sajátja, hanem generációkon keresztül adogatott közös nemzeti emlék. Tudjuk, hogy fontos, hiszen ez az ünnep túlélte több hosszú elnyomó hatalom uralmát az országban. Az emberek emlékezni akartak, hogy mire képes a nemzet ha összetart. Ezért szép szerintem, hogy a fizikai országtól ilyen távol szakadt magyar közösség is megünnepli március 15-ét.
Az ünnep természetesen a Himnusszal és a Székely himnusszal kezdődött, amit vonósok kísértek, csak úgy, mint később a gyerekek előadását. Lehet hogy ez itt magától értetődő, de nekem különösen megható volt élő zenére együtt énekelni. Valahogy elkerülhetetlenül összetartozás érzése lett tőle az embernek, még akkor is, ha csak egy hónapja csatlakozott a közösséghez, ahogy én.
A gyerekek és mi már hetekkel azelőtt elkezdtük a próbát a kis műsorhoz. Mindenki nagyon lelkesen gesztikulálva színészkedett, amíg magyar hangjaikként (Emese és én) felolvastuk a Huszármesét. Különösen nagy izgalmat váltottak ki a gyerekekből a karton kardok, fehér zsebkendők és a rajzolt műbajszok érkezése. Ezután már mindenki fess huszárnak vagy szép fecskefalvi lánynak érezhette magát. Persze azért az utolsó pillanatban a közönség jelenlétében mindenkit elkapott a lámpaláz, és az addig nagyon energikus gyerekek hirtelen báránnyá szelídültek. Azt hiszem azonban a műsor, minden hibája ellenére, nagy sikert aratott a közönség soraiban.
Ez után az ünnep történelmi hátteréről hallhattunk egy kicsit bővebben Koppány előadásában, amiből most csak annyit emelnék ki, hogy a márciusi forradalom egy csepp vér kiontása nélkül érte el akkor a célját, még ha nem is véglegesen. Ez igen nagy szó.
A műsor további részében versek és dalok csendültek fel a közösség tagjainak előadásában. Kicsik, nagyok és idősek, mind hozzátettek valamit az ünnephez. Különösen sok Petőfi verset hallhattuk, hiszen az ő költészete kötődik legjobban az ünnephez. Az én személyes kedvencem az “Európa csendes” volt. Ez talán egy kevesebbet idézett alkotása a költőnek, amit abból is sejtek, hogy nem találtam hivatalos fordítást az előkészületek során. Viszont legalább olyan szép mint a többi, sőt talán még a mai magyarnak is üzenhet valamit. Aztán, amíg az előadást záró Zorán – “Apám hitte” dalát hallgatta a közönség tiszta, magas gyerekhangon énekelve, a háttérben megkezdődtek az előkészületek az ünnep informális részéhez.
Még előző nap megfőtt a leves, amihez kenyeret és kolbászt kínáltunk a vendégeknek. De érkeztek sütik, gyümölcsök és borok is, hogy emeljék a hangulatot és segítsék a nevetéseket, baráti beszélgetések kialakulását.
Azt hiszem elmondhatom, hogy igazán jó hangulatban telt a 2026-os nemzet ünnep, hiszen sokan dolgoztak rajta, hogy ez így legyen. Külön köszönet jár Kascsák Dórinak és Trázsi Emesének az előadás összehangolásáért, és mindenkinek aki fellépett, zenélt, vagy főzött azért, hogy a fontos dátumból meghitt közösségi élményt teremtsen. Remélem még sokáig megmarad a perthi közösségnek ez a jó szokása, mert amíg emlékeznek, készülnek és ünnepelnek, addig biztosan magyarok maradnak a lelkükben is.
