Mit is mondhatnék magamról...  Sopronba születtem, egy három gyerekes család elsőjeként. Egy kicsit erdélyi nemes is vagyok, meg vasi földműves, apukám részéről pedig főleg feketeerdei sváb. Szóval csak, mint a magyarok rendesen. 

Természetesnek gondolom, hogy magyar gyerekként, Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmeséjén, Vizipók csodapókon, Mazsola és Tádén, és természetesen a Magyar népmesék rajzfilmsorozaton nőttem fel. Aztán később persze jöttek az irodalom órák, zeneiskola, énekkar, ahol mind hazai szerzők műveit/darabjait (is) tanultam a többi gyerekkel együtt. Persze nem hagyhatom ki a kis regnumos közösségemet sem magyar identitásom fejlődéséből. Sok népdalt, játékot és közösségi élményt köszönhetek nekik (többek közt egy ősmagyaros és honfoglaló témájú tábort is).

A felsoroltak egyikét sem tekinteném saját érdememnek, hiszen ezek csak megtörténtek velem, mint bármelyik másik magyar gyerekkel. Én csak részt vettem, énekeltem, megtanultam, sátrat vertem és magamba szívtam, amit lehetett. Mégis úgy érzem, hogy stabil alapot adtak nekem, hogy felnőttként tovább éljen bennem a hazám iránti szeretet és érdeklődés. 

Ebből fogok tudni adni valamit az ausztráliai magyar gyerekeknek. Egy kicsit abból a nekem teljesen természetes magyar gyerekkorból és a lelkesedésből. De legalábbis meg fogok tenni mindent.