A hétvégén különleges élményben volt részem: részt vettem a Team Canada Fan Festen, Calgaryban, azon a helyszínen, amely az 1988-as téli olimpia egyik központi helyszíneként szolgált.
A helyszín egykor Canada Olympic Park néven vált ismertté, ma pedig WinSport Event Centre néven működik tovább. A pályák ma is állnak és aktív használatban vannak. Itt rendezték 1988-ban a síugrás, a bob, a szánkó és a skeleton versenyeit. Külön érdekesség, hogy ez volt az első olimpia, ahol a freestyle sí, azaz síakrobatika bemutatósportként szerepelt, új korszakot nyitva a téli játékok történetében.
A Fan Fest igazi téli fesztiválhangulatot teremtett. A hatalmas kivetítőkön élőben közvetítették a XXV. téli olimpiai játékok milánói versenyeit, miközben a látogatók maguk is kipróbálhatták a téli sportokat, szánkózni és bobozni lehetett, a jégcsarnokban pedig szabad hoki- és korcsolyázási idősávok várták az érdeklődőket. A szervezők ingyenes felszerelésbérlést biztosítottak, így bárki átélhette az olimpiai élményt. A hideg ellen a Tim Hortons forró csokival és kávéval segített, ami különösen jól esett a jég mellett.
Olimpikonokkal is lehetett találkozni, személyesen adott autogramot Vincent De Haître gyorskorcsolyázó, akivel közös fotót is készítettünk. Inspiráló volt egy olyan sportolóval beszélgetni, aki olimpiai szinten képviselte hazáját.
Számomra azonban a legmeghatározóbb pillanat az volt, amikor erről a legendás helyszínről szurkolhattam a Magyarországot képviselő műkorcsolya párosnak. Hibátlan rövidprogramot mutattak be, és az erős mezőnyben a negyedik helyen végeztek. Felemelő érzés volt, hogy a teremben mindenki nagy tapssal értékelte a programjukat. Természetesen a kanadai párosok is hatalmas biztatást kaptak, és különösen jó érzés volt számomra, hogy együtt szurkolhattam a kanadaiaknak és a magyaroknak is.
Mivel nemrég én magam is elkezdtem műkorcsolyázni, egészen új szemmel nézem ezt a sportágat. A jégen látott könnyedség mögött ma már látom a rengeteg munkát, az egyensúlyért vívott apró küzdelmeket és a technikai precizitás súlyát.
Az egyik különteremben közben a múlt újabb szelete tárult fel, kitűzőgyűjtők találkozója zajlott, ahol több ezer olimpiai kitűző sorakozott az elmúlt évtizedek téli és nyári játékairól. Egy baráti beszélgetés végén ajándékba én is kaptam pár eredeti, az 1988-as calgaryi olimpiára készült kitűzőt, apró, mégis nagyon kedves emlékként fogom őrizni őket.
Ez a különleges hétvégi esemény számomra nemcsak szurkolói rendezvény volt, hanem időutazás is, egyszerre láthattam az olimpiai múltat és a jelen sportolóit egy olyan helyen, ahol a téli sportok a nemzeti identitás részét képezik.
