„Ahol a magyar népzene találkozik a jazzel”
Két kiváló művész: Stummer Márton – Budapesten élő gitárművész – és T. Norbert Péter – aki Svédországban él és a szaxofonokkal bánik mesterfokon – vezetett be minket egy olyan zenei csodavilágba, mely mindenkit elvarázsolt.
Nem tudok objektíven írni erről a témáról, mert a zene életem elengedhetetlen kelléke, a népzene szeretete visszanyúlik gyerekkoromig, ez a szerelem azóta is tart. Az sem titok, hogy jazzkedvelő vagyok. Távol az otthonomtól sokszor éreztem hiányát a pénteki jazzklubnak és most eljött az idő, hogy újra átadjam magam eme élvezetnek. A címet ízlelgetve első gondolatom az volt: Micsoda mixtúra, a népzene jó, a jazz jó, a kettő fúziója csakis jó lehet!
A helyszín atmoszférája és fényei kellőképpen biztosította, hogy ezen az estén mindenki jól érezhesse magát. A koncert első részében magyar népdalok szolgáltak alapul, melyhez a jazz bársonyosan idomult, s a két műfaj íly módon könnyed táncot járt, magával ragadva a hallgatóságot. Azon emberek számára, akik negyven éve élnek távol a hazájuktól és az improvizációs kérdés-felelet között felsejlik a Kis kece lányom vagy a Tavaszi szél vizet áraszt c. népdalok ismerős dallama, melyeket talán kicsi gyerekként énekeltek utoljára, könnyeket csalt a szemükbe. Megható volt.
A szünet után sem maradtunk meglepetés nélkül. Néhány népszerű szerzemény után a duó trióvá duzzadt, ugyanis kiderült, hogy a nézőtéren egy jazz énekesnő is helyet foglalt. A jazz improvizatív műfaj, belefér egy effajta véletlenszerű esemény. Ezt a szerencsét kihasználva Hoffmann Mónikával kiegészülve jammelt tovább az új formáció. A jogos tapsvihar után az elégedett közönség nem engedte el a zenészeket, ráadást kértek, mely nem maradt el.
A koncert végeztével az emberek még hosszasan beszélgettek, nem akarták, hogy ez az este véget érjen, ez a hangulat elmúljon. Lélekbalzsamozó volt ez az igényes, minőségi esemény, amely általában is jellemzi a Lundi Magyar Kultúrfórum rendezvényeit.
