Ha március, akkor Sylvan Lake! Az edmontoni és calgaryi cserkészcsapatok életében két nagyobb esemény van az évben, az egyik a nyári, a másik pedig a téli tábor, amely minden cserkész számára lehetőséget biztosít a találkozásra, kikapcsolódásra és szórakozásra. A két tábor közös vonása, hogy mindkettőt egy tó partján szervezik, s mindkettőre igaz a mondás: egy mindenkiért, mindenki egyért!
Az idei háromnapos tábor tematikája a magyar népmesékből ismert aranyszőrű bárány volt. Ehhez a tematikához jól illet, hogy nemcsak én, hanem Kis Anna Borbála calgaryi KCSP-s is eljött a táborba, és mivel mind a ketten a népzene művelői vagyunk, a hangszereinket is magunkkal vittük.
A gyerekeket és vezetőket hat őrsbe osztották, akik együtt mozogtak programról programra. A tábor nyitóestéjén a szegény juhászfiú megszerezte szolgálataiért cserébe az aranyszőrű bárányt. Onnantól kezdve azonban, hogy hozzáért, oda is ragadt. Az egyes programok közé beépített apró jelenetek során az őrsök – furulyaszóra, ismert magyar népdalokra – egymás után ragadtak oda a bárányhoz, és táncoltak vele közösen. Szombat este a királylány megnevettetése érdekében mind a hat őrsnek egy különszámmal kellett készülnie a tábortűz körül.
A nevetést azonban sehogy sem sikerült kicsikarni a királykisasszonyból. Azaz, mégis: a juhász és a bárány táncra perdült – hegedű- és citerakíséretre –, amely végül mosolyt csalt még a királylány arcára is. Így a király a juhásznak adta lányát és fele királyságát, melyet egy nagy lakomával ünnepeltünk meg…
A hétvége során változatos programok is színesítették a tábort. Számháború a tóparti erdőben, origami foglalkozás – amely során virágok készültek az ügyes kezek által –, csapatépítő játékok és néprajzi előadás – melynek keretein belül Annával a Kárpát-medence értékeit mutattuk be a jelenlévőknek – is belesűrűsödött ebbe a pár napba, ahonnan reményeink szerint felejthetetlen élményekkel, új barátokkal és tudással tértek haza a gyerekek.
