A bécsi magyar közösség 2025 októberben hagyományosan két évfordulókra emlékezett: a magyar forradalom és szabadságharc 69., valamint Mindszenty József bíboros-hercegprímás Bécsbe érkezésének 54. évfordulójára. A közös ünnepséget október 25-én, szombaton tartották a Pázmáneum falai között, a nemzeti és egyházi emlékezet jegyében.
A program szentmisével kezdődött a Pázmáneum kápolnájában, amelyet Varga János rektor mutatott be. Prédikációjában Mindszenty bíboros szellemi örökségét és bécsi szolgálatának jelentőségét idézte fel. Elmondta, hogy lelkipásztori munkájának egyik legmeghatóbb vonása, hogy azon a helyen misézhet, ahol egykor maga Mindszenty József is. Hangsúlyozta: a bíboros Bécsbe kényszerült, ám a száműzetésben is aktív lelkipásztorként, a magyarság lelkiatyjaként tartotta a kapcsolatot magyarjaival, látogatva, bátorítva őket, reményt és bátorítást adva mindazoknak, akik hazájukból elüldözve is megmaradtak hitükben és magyarságukban.
A rektor két személyes történettel érzékeltette Mindszenty közvetlenségét és példájának erejét. Az amszterdami repülőtéren az átszállás során a főpásztor arra kérte titkárát, hogy hadd találkozhasson a helyi magyarokkal. Később ezt az alkalmat úgy idézte fel, mint egy „oázisában” töltött időt. A bíboros számára minden magyar közösség egyaránt fontos volt: bárhová vitte útja, mindig igyekezett felkutatni és megerősíteni a magyarságot, hitet és összetartozást sugározva számukra.
Egy másik alkalommal Mindszenty bíboros egy falusi körmenet során észrevette, hogy a templom előtt egyedül az ő aratója emelte meg a kalapját. A menet után az arató beszélgetett a főpásztorral, aki így szólt hozzá: „Valamit rosszul tettél: nem az utolsó sorban, hanem az elsőben kellett volna menned, mert te templom előtt megemelted a kalapodat, de a többiek semmit sem csináltak.” Az arató így válaszolt: „Nem vagyok énkereső ember (nem keresem az első helyet.)” Mindszenty erre így felelt: „Az első hely egyben kötelesség is lehet.” A következő évben aratója az élén ment, és ettől fogva a falu minden férfija követte példáját: kalapot emeltek vagy keresztet vetettek a templom előtt. A bíboros hite és embersége nemcsak szavaiban, hanem tetteiben is megnyilvánult; apró, őszinte gesztusaival mély erkölcsi hatást gyakorolt közösségére. A szentmisében a hívek Magyarországért, a nemzet fennmaradásáért, az 1956-os hősökért és a diaszpórában élő magyarokért imádkoztak.
A szertartást követően a résztvevők a Pázmáneunm aulájában a Mindszenty-emléktáblánál folytatták a megemlékezést. Szilágyiné Bátorfi Edit, Magyarország bécsi nagykövete beszédében kiemelte Mindszenty József történelmi jelentőségét, aki a katolikus egyház szolgálatán túl a magyar nemzet lelkiismereteként állt ki a hitért, a szabadságért és az emberi méltóságért.
Nagykövet asszony hangsúlyozta, hogy Mindszenty világos és egyértelmű kiállása mind a nyilas, mind a kommunista diktatúrával szemben az emberi méltóság egyetemes védelmének jelképévé tette őt – politikai és felekezeti határokon túl is. Bár saját egyháza sem mindig tudott mellé állni, hűségét és méltóságát soha nem adta fel. Küldetését Bécsben is folytatta, immár az öt világrészen élő magyarság lelki védelmezőjeként.
A nagykövet emlékeztetett arra is, hogy a bíboros a diktatúrák elutasításával az egyetemes emberi jogok és az igazság védelmezője lett, túl az egyházi értékek védelmén. Beszéde végeztével a Nagykövet asszony elsőként helyezett el koszorút az emléktáblánál.
Ezt követően koszorút helyezett el Wurst Erzsébet, a Kaláka Club elnök asszonya a klub nevében, Varga János rektor a Pázmáneum képviseletében, valamint Sass Huba úr.
Zárásként Ugron Imre, a Mindszenty Alapítvány társelnöke röviden ismertette a szervezet budapesti kiállítását, és ismertette az alapítvány célját: a bíboros életművének megőrzését, valamint az igazság és a hit iránti elkötelezettség továbbadását.
Az ünnepi program második részében Lázár Csaba, Kazinczy- és Pro Communicatione Christiana-díjas, valamint Magyar Ezüst Érdemkereszttel kitüntetett színművész, a Magyar Katolikus Rádió vezető bemondója adott elő emlékműsort „Legyen csendes az álmuk, mert nem haltak hiába” címmel. Az irodalmi összeállítás Mindszenty József, Albert Camus, Tollas Tibor, Nagy Gáspár, Tóth Bálint, Obersovszky Gyula és Mensáros László írásain keresztül idézte meg az ’56-os hősök emlékét. A hallgatóság mély meghatottsággal fogadta az előadást, amely hosszú tapssal zárult.
A nap végén agapé és kötetlen beszélgetés következett, ahol több, az 1956-os eseményeket személyesen megélt résztvevő osztotta meg emlékeit.
A bécsi magyar közösség ezzel a nappal méltó módon adózott mindazok előtt, akik a szabadságért, a hitért és a nemzetért áldozták életüket – valamint Mindszenty József példája előtt, aki egész életével bizonyította: a hit, a haza és az emberi méltóság védelme mindennél előbbre való.
