Közösségszervezés, rendezvényszervezés, kultúra-közvetítés, magyar-magyar és osztrák-magyar kapcsolatépítés
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
(Reményik Sándor: Akarom)
Szombathelyen születtem és már egészen fiatalon lehetőségem nyílt megtapasztalni a külhoni magyarság mindennapjait, kihívásait és értékeit. Szülővárosom határmenti adottságait kihasználva, nyelvtanulási szándékkal Burgenlandban jártam általános iskolába, ahol először átélhettem, mit jelent magyarnak lenni a határon túl.
A tanév kezdetén meglepett, milyen nagy számban vagyunk magyarok, és mennyire természetesen, szinte azonnal megtaláljuk a közös hangot. A magyar iskolatársakkal pillanatok alatt barátokká váltunk. Emlékszem, amikor az udvaron együtt játszottunk, szinte felpezsdült az élet: a magyar diákok nevetése, jókedve, hangos zsivaja magára vonta az osztrák iskolatársak figyelmét is, akik gyakran csodálkozva nézték, milyen eleven közösséget alkotunk. Ez a tapasztalat mélyen megerősítette bennem a nemzeti összetartozás jelentőségét, a közös nyelv és kultúra megtartó erejét.
Később, a Győri Bencés Gimnáziumban töltött évek alatt mélyebb értelmet nyert számomra a nemzet fogalma. A bencés atyák jóvoltából számos alkalommal nyílt lehetőségem értékes nemzetpolitikai és diplomáciai előadásokat hallgatni, szakkörökön részt venni, szakmabeli előadókkal találkozni, és személyesen is elmélyülni a nemzeti közösségek helyzetének megértésében. Meghatározó élményt jelentettek a nyári tanulmányutak is, ahol megismerhettük Hazánk jelenlétét és a magyar diaszpórák életét a környező országokban.
Az elmúlt években több alkalommal is lehetőségem nyílt nemzetközi tapasztalatok szerzésére. Külön öröm volt számomra, hogy munkám során magyar csoportokat és küldöttségeket fogadhattam. Kiemelkedő élményként őrzöm többéves mariazelli önkéntességet is, ahol tolmácsolással is segíthettem honfitársaimat, és alkalmat kaptam arra is, hogy felhívjam figyelmüket a „Magyarok Nagyasszonya” – Mariazell Magna Domina Hungarorum – kultuszának jelentőségére, valamint Mindszenty József példamutató hűségére és a katolikus egyház közösségformáló, lelki összetartó erejére. Újra és újra megerősített az az élmény, hogy bármerre is induljunk – északra, délre, keletre vagy nyugatra –, végül mindenhol nemzettársainkkal találkozunk: a magyar közösség, a közös múlt és a hit összeköt bennünket.
Bízom benne, hogy elhivatott és eredményes megvalósítója lehetek a Kőrösi Csoma Sándor Program célkitűzéseinek. Szeretnék a program keretein belül értékes szolgálatot tenni a bécsi magyar közösségeknek és munkámmal hozzájárulni ahhoz, hogy kulturális örökségük és identitásuk tovább erősödjön.
