Egy KCsP-ösztöndíjas gondolatai a Dóm városáról
Valahogy az idő mindig vagy éppen elmarad mögöttünk, vagy előttünk lohol, de szinte sosem sikerül megragadni azt, amit mi időnek nevezünk. Még mindig nem tudom, mi lehet az valójában - jelen lenni. Érezni? Vagy mindent felfogni, 360 fokos szögben érzékelni a világot, ami éppen körbevesz és mégsem reagálni, csak passzívan szemlélődni? Nem rohanni, állandóan, csak úgy létezni.
