A Magyar Óvoda Egyesületben december 13-án, pénteken a kisiskolás csoportok a foglalkozásuk második felében összegyűltek az egyik tanteremben. A tanárokkal meglepetés programmal készültünk – volt, aki mézeskalácsot sütött otthon, más pedig cukormázat, mandulát, mazsolát, vörös áfonyát hozott. A gyerekek örömmel vetették bele magukat a feladatba, hamarosan az addig csupaszon árválkodó mézeskalácsokra szebbnél-szebb formák kerültek. A papírtányérokból dobozt készítve mindenki haza tudta vinni megmutatni a szüleinek, milyen szépet alkotott az év utolsó foglalkozásán.
Szombaton az évben utoljára gyűltünk össze mi, cserkészek a csapatotthonban. A vezetőkkel már délre érkeztünk, hogy előkészítsük a termet és a lakomát. 14 órakor előbb az adventi műsor főpróbáját tartottuk, majd egy ünnepi lakomán vehettünk részt. A szülők és vezetők mind készültek finomságokkal, amiket nagy örömmel el is fogyasztottunk. A csapatparancsnok-helyettes Ferenczy Ivó az elmúlt évekhez hasonlóan ekkor jutalmazta meg az elmúlt évben legkiemelkedőbb munkát és legnagyobb fejlődést bemutató cserkésztestvéreinket. Idén Bede Zoé és Mahle Johann részesültek az elismerésben. Gratulálunk nekik, és további jó munkát kívánunk! Ezt követően az elmúlt év képeiből néztünk meg egy válogatást, majd kimentünk a közeli hegyre a hagyományos erdei karácsonyt megtartani. Rövid gondolatébresztő üzeneteket hallhattunk a mécsesekkel megvilágított ösvényen haladva, majd felérve a csúcs közelébe megtaláltuk a betlehemet. Itt Ivó lezárta az évet, majd egy közös énekkel mi is megköszöntük egymásnak az elmúlt időszak élményeit. Még nem búcsúztunk el az ünnepekre, hiszen másnap volt még egy utolsó feladatunk.
Az erdei karácsony mellett évtizedes hagyomány, hogy Advent 3. vasárnapján a szentmisét követően a cserkészek rövid kultúrműsort adnak elő. Délben összegyűltünk, hogy az utolsó simításokat elvégezzük, majd 15 órakor felvonultunk a templomba, ahol először részt vettünk a szentmisén, majd a mise után előadtuk a műsort. Elgondolkodtató vers- és prózarészletek hangzottak el, melyek között népi- és egyházi énekeket énekeltünk, a kíséretet hegedűn tehetséges cserkésztestvérünk, Starmüller Kiára adta. A műsor központi elemét Prométheusz történetének újra-, illetve továbbgondolása adta. A mitológiai hős döbbenten veszi észre, hogy az emberekből kialudt a tűz, nem figyelnek már egymásra, csak a mű dolgokat keresik. Elhatározza ezért, hogy újra elhozza a tüzet – ahogy karácsonykor megszületik a kis Jézus, úgy szülessen bennünk is újra a lángolás, a szeretet. A műsort nagy tapssal köszönte meg az egyházközség, majd az agapét követően elbúcsúztunk egymástól. Az ünnepek után januárban újult erővel, lelkesedéssel és lángoló szívvel folytatjuk majd a közös munkát.
