Elődök örökségét továbbvinni... immár 50 éve
A kenutúra feltételei közé tartozik, hogy mindenki elegendő élelmiszerrel és felszereléssel készül, hiszen a túra útvonala nem érint semmilyen lakott területet, így csak azok az eszközök állnak rendelkezésünkre, amiket magunkkal vittünk. Felpakoltuk hát a hálózsákokat, sátrakat, élelmiszereket és minden fontos kelléket és 4 napra magunk mögött hagytuk a civilizációt. Kenuba szálltunk és eveztünk Kalifornia és Arizona határán, a túra tiszteletére pirospaprikával Tiszává keresztelt Colorado folyón lefelé. A túránk Blythe-nál kezdődött és Yuma-ig tartott. Közel 50 mérföldet eveztünk az 50 évtiszteletére.
Mint minden évben, idén is volt egy kerettörténet, mely végigkísérte az utunkat. Az idei évben Hany Istók legendája szolgáltatta a keretmesét, ezt a legendát dolgoztuk fel a 4 nap alatt. A cserkészeknek és minden résztvevőnek akadt feladat, szerep a történetben. Minden este tábortüzet raktunk és népdalaink éneklése közben, előadtunk egy-egy jelenetet az aznapi történetből.
A tábor abszolút önellátó volt. Reggel, délben, este mindenki megcsinálta magának az ételt, felállította a sátrát (voltak akik, szabad ég alatt aludtak a túra folyamán), vízreszállás előtt mindenki összepakolt magának, bepakolt a kenuba és indultunk tovább.
Fizikailag is megterhelő a túra, hisz fárasztó napi 10-12 mérföldet evezni a következő táborhelyig. Azonban a gyönyörű természeti környezet, az útközben felfedezett homokzátonyok szolgáltatta homokos strandok, ahol lehetőségünk volt fürdeni és pihenni, a jó társaság miatt egy valójában pihentető túra részesei lehettünk. Jó volt kicsit elszakadni és kimozdulni a megszokottból, egymásra figyelni, együtt lenni, együtt tenni.
Miben rejlik a kenutúra varázsa? Át kell élni, hogy megértsük, miért ez az egyik legnagyobb és legszeretettebb programja az évben a cserkészeknek.
