Villámlátogatás a hannoveri fiatalok körében
A február 29-én tartott szombati magyar iskola és cserkészet után nekivágtunk utunknak, ami kissé döcögősen indult, ugyanis törölték a vonatjáratot, amire át kellett volna szállnunk. Azonban nem maradtunk megoldás nélkül, felszálltunk a legközelebb Hannoverbe induló buszra és így 2 óra alatt már ott is voltunk. Helyszínül a református templom egyik berendezett pincehelyisége szolgált. A legjobbkor érkeztünk, már majdnem tálalták a közösen elkészített hamburger, sült krumpli menüt, kiegészítve egyéb finomságokkal.
A közös vacsora után kerestünk magunknak egy olyan párt, akit kevésbé ismerünk a jelenlévők közül. Az est témája „Miért engedi Isten a szenvedést?”. Barni által mindenki kapott egy-egy papírt, amelyen ezzel kapcsolatban voltak feltevések, gondolatok, kérdések és ezekről kellett beszélgetnünk, megvitatnunk. Számomra rendkívül érdekes és egyben izgalmas, pozitív élmény volt egy olyan emberrel beszélgetni erről a témáról, akivel akkor találkoztam először. Az én beszélgető partnerem, Peti, ha jól emlékszem 17 éves. volt. Nagy örömmel töltött el, hogy már ennyi idősen milyen mély álláspontja, gondolatai vannak ezzel a témakörrel kapcsolatban. Az eszmecsere után csatlakozott hozzánk Menkéné Pintér Magdolna lelkésznő (és egyben Barni mentora). Közösen beszélgettünk a témáról egy előre összeállított PPT kíséretében, így mindenki előtt meg lehetett osztani a szemléleteinket, gondolatainkat.
Többen idegenek voltunk egymás számára, még Barnival is sokan akkor találkoztak először, ennek ellenére már ez az ott töltött pár óra is összébb kovácsolta a csapatot. Különösképpen az ez után következő bowlingozás, ahol 12-en két csapatra oszlottunk, két egymás melletti pályán. A játékot nem tudtuk megunni, én személy szerint rendkívül örültem, hogy új emberekkel tudtam megismerkedni, beszélgetni, véleményt cserélni. Külön öröm volt, hogy az első helyezést Katika, egyik HMI tanulónk és cserkészünk hozta el, az ezüst érmet pedig jómagam. Mivel az idő szorított minket, sajnos a hamburgi csapatnak vissza kellett indulnia, így éjfélkor felszállva a vonatra, hajnali negyed 3-ra megérkeztünk a főpályaudvarra.
