Egyértelmű volt, hogy a gyerekek imádni fogják őket a fejükön

"Egy álomszerű együttműködés ,az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kezdetének emléknapján"

Egy gyönyörű februári napon kezdődött az egész, amikor még a nyári meleg és a farsang színei vettek körül bennünket. Ekkor mesélte a Kőrösi Csoma Sándor Programos ösztöndíjas társam, Német Viktória a március 15-i ünnepségre vonatkozó terveiről. Lelkesedése megragadott, így felajánlottam segítségemet a kézműves foglalkozásokhoz, amelyeket felnőtteknek, de főleg gyerekeknek szántunk.

Egy ideig néztük a lehetőségeket és átbeszéltük a korábbi tapasztalatainkat, és két projekt mellett döntöttünk:

  • egy csákó, amelyet elsősorban gyerekek készíthettek el szüleik segítségével és
  • többféle kokárda, különböző mintákkal és nehézségi szinteken, hogy mindenki szabadjára ereszthesse kreativitását.

Mielőtt hozzálátunk volna, meg kellett osztanunk az ötletet az UMO vezetőségével, hogy megtudjuk, használhatjuk-e a főtermet március 15-én, (hiszen a termet általában rendezvényekre és bulikra adják bérbe), és egyáltalán jónak és érdekesnek látják-e az ötletet. Nagy örömmel közölték, hogy szabad utat kapunk a megemlékezés megszervezéséhez, sőt, felajánlották, hogy segítenek beszerezni a szükséges kellékeket egy meghatározott helyen. 

Vezetőség tagjai nagyon kedvesek voltak  és ketten elkísértek vásárolni. Egy kaotikus, de vidám kereskedelmi város részére vittek (a fotókon látható, milyen sokféle dolog van), ahol mintha egy bőségszarv lenne, hamarosan mindent megtaláltunk.

A összes anyagot beszerezve munkához láttunk. Vidáman és szorgalmasan, de kemény munkával sikerült mindennel végezni. Szerencsére a  rendezvényre érkező lelkes résztvevőket már az asztalokon szétosztott alapanyagok fogadták (galériában található kép).

Az előkészületek során egy kedves, nemrég Montevideóban letelepedett magyar házaspár lelkes segítségét is élvezhettük; jelenlétükkel és örömükkel még barátságosabbá tették a légkört.

Valójában minden nagyon kellemesen telt a tervezéstől egészen a megvalósításig. Mindenki elégedetten távozott, és úgy érzem, a résztvevők nemcsak az 1848/49-es forradalomról tanultak valami újat, hanem a közösségi összetartozás élményével is gazdagodtak.