Nemrég még nem is számítottam rá, hogy az új lakhelyem és ezzel együtt az új életem is egy nemzeti parkban lesz. Az argentín magyarok közössége egy nagyon kedves csoport, már az első nap hatalmas szeretettel fogadtak és mindjárt meg is beszéltük az elkövetkező időszak főbb feladatait.
Nagy izgalommal vártam az Argentínába való utazást, illetve az új kalandot, ahol szaktudásommal segíthetek majd egy távol élő magyar közösségnek. Életem eddigi leghosszabb útja volt, két átszállással és hosszú reptéri várakozással, de megérte a fáradalmakat.
Egy gyönyörű vasárnapi reggelen érkeztem meg San Carlos de Bariloche városába. A város a Nahuel Huapí-tó partján terül el. Nahuel Huapí mapuche nyelven annyit jelent, hogy a tigris szigete, mivel az őslakosokat bátor tigrisként ismeri a történelem. 1934 óta jegyzik nemzeti parkként és ez Argentína első nemzeti parkja. Csodás kilátás nyílik a tóra, jókat lehet túrázni, sétálni, sportolni, de ha valaki a síelés szerelmese, arra is van lehetőség, hiszen Bariloche egy híres síközpont is, így rengeteg turista látogat ide a világ minden pontjáról.
A mentorral és az egyesület elnökével még a kiutazás előtt felvettük a kapcsolatot, és egy Zoom-meeting során megismerkedtünk. Meséltek nekem az egyesület történetéről és az aktuális életéről, illetve Argentínáról általában, hiszen nekem ez volt az első alkalom, hogy egy dél-amerikai országba látogattam el. Itt nekem is lehetőségem nyílt elmondani, hogy milyen tevékenységeket gondoltam megvalósítani a kilenc hónap alatt.
A mentor és az elnök várt a reptéren, a közösség pedig már a legelső nap hatalmas szeretettel fogadott. Miután elfoglaltam a szállást és kipihentem az út fáradalmait, egy közös vacsora koronázta meg ezt az ismerkedős alkalmat, amikor is - magyar szokás szerint - lángost ettünk és pálinkával köszöntöttük egymást. Ezt hosszú beszélgetések, ismerkedés követte, új tagok is érkeztek erre az első alkalomra. Megtárgyaltuk azt is, hogy a már meglévő tevékenységeken kívül még mihez lenne kedvük, mire nyitottak.
Nagyon meghatott, hogy ilyen távol élve is mennyire fontos számukra a magyarságuk és a kultúra megőrzése. A legkisebbek már az első nap mondogattak nekem magyar szavakat, nagyon büszkék voltak a tudásukra.
Mindenki maximálisan segítőkész volt a beilleszkedésemmel kapcsolatban, így nagyon gyorsan megtalálhattam a helyem, és elkezdhettem a munkát.
Őszintén remélem, hogy az ittlétem során hasznos tagja leszek a közösségnek, legjobb tudásommal fogom őket segíteni a kilenc hónap alatt.
