A neves professzor a Németországi Magyar Szervezetek Szövetsége (BUOD) meghívására érkezett Frankfurtba, ahol a Magyar Katolikus Egyházközség adott otthont a rangos eseménynek 2018. szeptember 23-án. Dr. Kocsis Károly – a mintegy hetven vendég előtt megtartott előadásában – történelmi ív mentén ismertette a Kárpát-medencében végbement nyelvi-etnikai változásokat. Bemutatta azokat a földrajzi, társadalmi, gazdasági összefüggéseket, amelyek folyamatosan átrajzolták a Kárpát-medence és Magyarország etnikai térképét.
„Hungarus” – a latin nyelvű források így említik a Kárpát-medencében, tehát a Magyar Királyság (Hungaria) területén élő egymillió (nem feltétlen magyar anyanyelvű) lakost Szent István korában, a X-XI. században. A tatárjárás ellenére is megháromszorozódott a népesség a XV. század végére, mikor a lélekszám már 3,1 millióra tehető, amelynek 65 százaléka lehetett magyar, 35 százaléka más nyelvű, például tót, oláh, rác, ruszin. A török hódoltsággal összefüggő (annak többnyire az elején és végén lezajló) pusztítások, kényszervándorlások teljes egészében átrajzolták hazánk, a Kárpát-medence etnikai térképét, és a korabeli reformáció miatt a lakosság (így a magyarok) felekezeti hovatartozása is gyökeresen megváltozott. A török hódoltság utáni időszakot szervezett és önkéntes betelepítések követték. A XVIII. században a tömeges migráció alapjaiban változtatja meg a Kárpát-medence etnikai arculatát. II. József nevéhez fűződik az első, 1784-es népszámlálás. A népesség ekkor 9,3 millió fő, de ennek már csak egyharmada magyar; kétharmada – többek között – német, szlovák, román, délszláv. A XIX. század a „magyar talpra állás”, a polgárosodás időszaka. II. József türelmi rendelete nyomán ekkor jelennek meg Magyarországon nagy számban a zsidó közösségek. A városi polgárság körében kialakuló erős nemzettudatnak és a sikeres asszimilációs folyamatoknak köszönhetően a Kárpát-medencében élő 15,6 millió főnek már a 41 százaléka magyar 1880-ban. A lélekszám 1910-ben eléri a 20,9 milliót, amelynek 48 százaléka magyar, 52 százaléka nem magyar. Az I. és a II. világháború, majd a szovjet megszállás tragikus következményei mellett Dr. Kocsis Károly felhívta a figyelmet arra, hogy míg 1941-ben még minden második ember magyarnak vallotta magát a Kárpát-medencében, ez az arány azóta folyamatosan csökken.
Az MTA professzora előadásában rámutatott arra, hogy a természetes szaporodás helyett évtizedek óta természetes fogyás tapasztalható a Kárpát-medencében. Az elmúlt évek kormányzati intézkedéseinek eredményeit méltatva kiemelte, hogy 2010 óta egyértelműen javulnak az ország demográfiai mutatói és a családpolitikai intézkedéseknek köszönhetően napjainkban már dinamikusan nő a születések, valamint a házasságkötések száma. Ezzel párhuzamosan jelentősen csökkent a válások és a terhességmegszakítások száma Magyarországon. Zárszavában Dr. Kocsis Károly aláhúzta, hogy az anyaországban elért sikerek mérsékelik a természetes fogyást, de ez önmagában véve nem elegendő ahhoz, hogy az egész Kárpát-medencében átfordítsuk a születések csökkenő és az elhalálozások növekvő arányát az előbbi javára. Okként jelölte meg a lakosság elöregedését; továbbá a több százezernyi (román, délszláv, magyar, remélhetőleg csak ideiglenes) kivándorlót, akikkel együtt a Kárpát-medence legtehetségesebb fiataljai is a szülőföldjüktől távol – az Európai Unió tehetősebb tagállamaiban – keresik a boldogulás lehetőségét.
Dr. Kocsis Károly professzor németországi körútja során az alábbi városokban tartott előadásokat magyar és német nyelven:
„Kárpát-medence nyelvi-etnikai arculata: múlt-jelen-jövő": Hamburg (22.09.2018.), Frankfurt a.M. (23.09.2018.)
„Sprachen und Ethnien in Europa: Vergangenheit, Gegenwart und Zukunft”: Bonn (20.09.2018.), Dortmund (21.09.2018.), Frankfurt a.M. (24.09.2018.)
