Hol keressünk cserkész-palántákat, ha nem az iskolában? Cserkész-toborzónkról a helyi Tv is közvetített.
Március 15-e az argentin gyerekek körében is egy jelentős nap: ekkor kezdődik a tanév. A nyári szünet Karácsony előtt kezdődik, február pedig egy forró nyári hónap, amikor az emberek szabadságra mennek, mint nálunk Augusztusban. Csak március elején tér vissza az élet az álmos chacói városokba. A helyi Magyar Egyesület ekkor hirdette ki, hogy cserkészet-előkészítő csapatot szervezünk Villa Ángelában. A hirdetés hatására a tagság körében először csak két gyerek jelentkezett, de aztán jött még néhány, le is morzsolódtak páran, és áprilisra kialakult egy ötfős kis cserkészőrs, amire alapozni lehetett. Májusban néhányan részt vettek a córdobai Diaszpóra Táborban, ahonnan nagyon pozitív élményekkel feltöltődve tértek vissza. Azt gondoltam, hogy pozitív beszámolóik révén további fiatalok, gyerekek jönnek majd kipróbálni a cserkészetet, de sajnos csalódnom kellett. Nem akaródzott lenni hatodik, hetedik, nyolcadik résztvevő.
Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez! Menjünk oda, ahol a gyerekek vannak: az iskolákba! Két iskolával állapodtunk meg, a város északi és déli részén, hogy bemutatkozhasson náluk a mi kis cserkészőrsünk, Kolos fiam vezetésével. Az eseményt a helyi televízió is sugározta, a magyar közösség jelentős sikerként élte meg: VIDEÓ
A két iskolában, több időpontban, 30-40 fős csoportokban összesen 670 gyerek számára tartottunk interaktív cserkész bevonó-előadást. Az érdeklődők száma szépen nőtt. A verbuválás során nem tettünk különbséget a magyar és nem-magyar származásúak között: minden 10–12 éves kor közötti iskolás gyerek szabadon jelentkezhetett a cserkészet-előkészítő foglalkozásokra. Az érdeklődők többsége mégis magyar származású volt, gondolom azért, mert nem rejtettük véka alá, hogy magyar cserkészetet szervezünk, és magyar nyelvet is oktatunk. A leglelkesebbek közé tartozott a Perka család, Tóthék, Korcsik iskolaigazgatónő gyerekei, és még sokan mások. Bár a kezdeti lelkesedés után nagy volt a lemorzsolódás is, végül kialakult egy kb. 15 fiúból és 5 lányból álló kör, akikre számíthattunk. Most, az ösztöndíjas év vége felé levonható egy mérleg: egy-egy őrsi foglalkozáson általában a tagság fele jelenik meg, azaz 6-8 fiú, a lány őrsben pedig két stabil résztvevő mellett még egy-két kislány. Kolos javaslatára a formálódó kezdeményezésünk nevet is kapott: ez a Czetz János Cserkész-előkészítő csapat. Spanyolul kicsit hosszabb: Grupo Preparatorio „Juan Czetz” de los Scout Húngaros en Chaco Argentino. Adja Isten, hogy kezdeményezésünkből valóban cserkészcsapat legyen valaha!
