A regensburgi konzuli iskola egész éves programjának naptárában prioritásként szerepel a kapcsolatépítés és kapcsolattartás az iskola falain kívül is. Erre kitűnő alkalomnak mutatkozott a közös főzés. Mi más is bugyoghatott a bográcsban, mint a jó magyar gulyás!
Az apukák a tűzrakás rejtelmeibe vetették magukat, és a tűz melegét mindvégig őrizték. A főzés folyamatát a mű megszületéséig teljes egészében nemcsak felügyelték, hanem tevékenyen fel is vállalták. Az ő vállukra nehezedett kivételesen a főzés tudománya. A bográcsot körülállva, felváltva követték egymást a komoly és kevésbé komoly élmények, történetek. Csak úgy férfiasan!
A közösség női tagjai serényen tisztították, aprították a jó magyar gulyás nélkülözhetetlen nyersanyagait. Csak úgy magyarosan! Kés alá került a sárgarépa, fehérrépa, zeller, burgonya, hagyma tekintélyes mennyiségben. A kosár mélyéről előkerült a magyar ételízesítők egész sora. Végül legféltettebb kincsünk is: a gyönyörű piros színben pompázó, hazai, házi, piros őrölt fűszerpaprika. Az ételünk ízét, színét, esztétikai élményét, vagyis koronáját képezte. Nélküle mezítelen lett volna a főztünk. A jó magyar gulyás mellé házi, kézzel dagasztott sült cipó az igazi. Meg is kaptuk. Kolléganőnk három veknivel lepett meg minket! No, de a kedves anyukák gondoskodtak a finomabbnál finomabb süteményekről is. A házi készítésű kakaós csigától a tejszínhabos születésnapi tortáig terjedt a választék. Mindenki megtalálta a kedvére való,,boldogságot”.
Iskolánk ,,vén” diákjai felfedező körútra indultak, hogy megismerkedjenek a környékkel. Egymásba kapaszkodva, ölelve, karolva távolodtak a felnőttek világától, hogy kamaszkori dolgaikat, örömeiket, problémáikat, egymással megbeszéljék, kibeszéljék. Milyen fontos ez ebben a korban! Mekkora erő van ebben a kis közösségben! És milyen biztonságot ad nekik ez az összetartozás!
A kisebbek természetesen a közelben maradtak. Ők a közös játéknak örültek leginkább. A nagy térnek, a család jelenlétének, a mozgás sokszínű lehetőségének. Birtokba vették a zöld teret, és rúgták a bőrlabdát önfeledten.
Minden adott volt ahhoz, hogy ez a délután maradandó élmény legyen számunkra. Kegyes volt az idő hozzánk, a természet és a környezet elvarázsolt bennünket. A bográcsban főtt étel íze, illata, zamata egy kicsit haza röppentett minket. A jókedv nélkülözhetetlen velejárója a közös éneklés, dalolás, nótázás sem maradt el. Az együtt töltött idő minden percét élveztük. Egy kicsi magyar szigetet teremtettünk rövid időre, de az élményből napokig táplálkozunk.
