A rendezvényt a régi „Hotel del Inmigrante” vagyis a bevándorlók hoteljének kertjében tartották. A hotelt a XX. század legelején építették abból a célból, hogy fogadják, és két-három hétig szállást biztosítsanak az ideérkezőknek. Ennyi idejük volt akkoriban, hogy munkát és szállást találjanak. Egyszerre összesen 3000 bevándorló elszállásolását biztosította, volt benne kórház, posta, bank és munkaközvetítő iroda is. Az épület magyar vonatkozása Kronfuss János építészhez köthető, aki aktívan részt vett az átalakításában. Az itt élő magyarok elmondása szerint a szüleik és nagyszüleik gyakran kijártak az Európából érkező hajókhoz, hogy az újonnan jött magyar honfitársaikat segítsék az első pár hétben. Az épület 1953-ig fogadta és regisztrálta a bevándorlókat, 1995-ben múzeummá nyilvánítottak, ahol ma kiállítás tekinthető meg a migrációs hullámokról.
Az ünnepségen zászlókkal, népviseletbe öltözve felvonult mintegy 40 ország képviselője. Beszédet mondott a Nemzeti Migrációs Iroda (DNM) igazgatója, Horacio García és az Argentínai Közösségek Szervezetének (FAC) elnöke, Juan Sarrafian, illetve az Egyesült Nemzetek Szervezet Menekültügyi Osztályának (ACNUR) és a Nemzetközi Migráns Szervezetek (OIM) képviselői. Mind a négyen kiemelték, hogy XX. században Argentína egy befogadó ország volt és a nagyszámú bevándorló a tudásával, eltérő szokásaival és kulturális hátterével mind hozzájárult az ország fejlődéséhez és Buenos Aires jelenlegi színes arculatának kialakításához. A beszédek után az Emberi Jogok államtitkára, Claudio Avruj, mintegy 30 főnek adta át az elismerő díjakat. A díjakat olyanok kaphatták meg, akik már legalább 50 éve élnek az országban és kiemelkedő tevékenységet folytattak a közösségük számára. Idén a díjat a magyar kolóniából Kádárné Bonta Anikó néni kapta, aki szüleivel, a Vöröskereszt segítségével, 1948. augusztus 1-én érkezett az országba és három hetet töltöttek el a Hotel del Inmigrantéban. Édesanyja azonnal, édesapja pár héttel később tudott elhelyezkedni. Anikó néni a María Auxiliadora apácakolostorban kezdte meg tanulmányait, majd a Quilmesi Nemzeti Kollégiumban folytatta. Leendő férje szintén 1948-ban érkezett Magyarországról, 1959-ben házasodtak össze, három gyermekük született, akik a cserkészetbe jártak, így került kapcsolatba a Hungária Egyesülettel és a könyvtárral, ahol 1978-ban kezdett el dolgozni. Elmondása szerint a könyvtár ezekben az években akkora népszerűségnek örvendett, hogy tízen dolgoztak és napi 6-10 személy is jött kölcsönözni. Az akkori 500-700 darab könyvkészlet napjainkra, több mint tízszeresére nőtt, sajnos azonban az olvasók száma ezzel fordítottan arányosan változott. Ezzel a díjjal elismerték mindazt az áldozatos munkát, melyet az elmúlt 40 évben és jelenleg is Kölcsön Könyv és Levéltárért tett. Anikó néni mindig is nagyon csendes és szerény jellem volt, nagyon meghatódott azon, hogy idén ő vehette át ezt az elismerő díjat. Gratulálunk a díjhoz és további jó egészséget kívánunk neki!
