A Moyse Hall Theatre-ben vagyunk Montreál közepén, a McGill Egyetem színháztermében. Gigantikus terem, több mint 300 férőhellyel, szinte minden szék foglalt.
A nézőtéren magyar, francia, angol és még sok egyéb nyelv keveredik, úgy látszik nem csak a magyar közösség gyűlt össze a táncgála megtekintésére.
Szétnyílik a függöny. A Gyöngyösbokréta Együttes felnőtt tánckara áll a színpadon, gyönyörű mezőségi népviseletben, és rákezdenek a hétlépéses táncra, majd verbunkkal és rendkívül gazdag koreográfiájú páros táncokkal folytatják.
Ezután a színpad hirtelen elsötétül. Egy nőre esik a fény, aki egymaga ül egy lócán, már-már túlzóan de valahogy mégis ízlésesen mintás és nagyon színes népviseletben, és rázendít egy százcsávási cigány keservesre. De ez a keserves olyan szívet tépő, hogy az embernek libabőrös lesz a karja. A dalt követően újra beözönlő táncosok verbunkot és a magyar, román és cigány táncokban előforduló úgynevezett csingerálást mutatnak be.
A következő műsorszámot a gyerekcsoport prezentálja: virtuóz módon táncolják el az egyszerűbb és bonyolultabb elemeket is: a fiúk bottal, a lányok üveggel is táncolnak. Bűbájosak, és ifjú koruk ellenére csak úgy sugárzik róluk a profizmus, látszik, hogy élvezik amit csinálnak, és hogy komoly munkát, sok erőfeszítést tettek bele ebbe a ma esti produkcióba. Az eredmény nem is marad el, a közönség szinte egy emberként lélegzik, és drukkol a lelkes kis táncosoknak.
Ezután gazdagon hímzett, meseszép kalocsai viseletben vonulnak be a felnőttek, akik páros táncokat táncolnak, majd a gyerekek visszaszaladnak, és egy vidám gyermekjáték erejéig ők is bekapcsolódnak a koreográfiába. A férfiak karikázót táncolnak, majd menettánccal folytatják.
A zenekar őrkői cigány muzsikát játszik, majd gyimesi táncok következnek. Ezen táncok jellegzetessége, hogy a Gyimes térségre jellemző módon -ahol a barázdált hegyvidék keskenyre épített pajtáiban kevés volt a hely táncolni- viszonylag kevés térbeli mozgással igyekeznek ropni. A férfitáncot (héjszát) németes tánc, majd a „medvés” és sebes, páros forgás követi.
Ezt követően páros improvizációt csodálhatunk meg a székelyföldi Pálpataka falujából, és hagyományos szatmári muzsikát hallhatunk a Hétlépés zenekar előadásában.
A záró táncra szemet gyönyörködtetően színpompás, lenyűgözően gazdagon díszített viseletben lépnek színpadra a táncosok. Épp úgy, mintha csak skatulyából húzták volna őket ki – ez egészen hihetetlen, tekintve hogy már a sokadik, két tánc közötti, színpad mögötti villámgyors átöltözésen vannak túl. Forgatóst, lényűgözően virtuóz legényest és friss csárdást (szaporát) mutatnak be.
Vége a gálának. A közönség állva, igazi vastapssal köszöni meg a művészek ragyogó előadását. A gyerekcsoport és a felnőtt együttes együtt hajol meg, majd a visszatapsolást és a szédítő kalotaszegi koreográfiát követően még egyszer bejönnek. A taps morajlása még percekig nem szűnik meg.
