A Brüsszeli Tanodában bebizonyosodott, hogy igen. Egyetlen délután erejéig a tél újra beköltözött a gyerekek közé: hóemberek, mondókák, mesék és kreatív játékok segítségével. A hóemberek világnapja nemcsak vidám elfoglaltságot, hanem igazi közös élményt is hozott – még akkor is, amikor odakint már tavaszias volt az idő.
Bár Belgiumban már rég elolvadt a hó, a Brüsszeli Tanodában egy szerdai napon mégis igazi tél köszöntött ránk. A hóemberek világnapja alkalmából a gyerekek egy különleges, havas kaland részesei lehettek, ahol a képzelet pelyhei éppolyan sűrűn hullottak, mint egy igazi téli napon. A foglalkozás elején a jól ismert sorok csendültek fel: „Betemetett a nagy hó erdőt, mezőt, rétet” – és valóban, a hó ezúttal nemcsak a tájat, hanem egy titokzatos képet is elrejtett.
A „hó” alatt – ami most lisztből volt – egy kép lapult, amelyet a gyerekeknek óvatos ecsetvonásokkal kellett megtisztítaniuk. A lassú, figyelmes mozdulatok egyszerre fejlesztették a finommotorikát és a türelmet, miközben izgatottan várták, mi bújik elő a fehér réteg alól. Nem is akármilyen meglepetés várta őket: egy vidám hóember mosolygott vissza rájuk, ezzel megadva az egész délelőtt hangulatát.
Ezután közösen megvizsgáltunk egy képet, amely azt mutatta meg, mennyi mindent lehet csinálni a hóban. A beszélgetés játékos számolással egészült ki: a gyerekeknek meg kellett mondaniuk, miből mennyi található a képen. Így észrevétlenül gyakoroltuk a számokat, a megfigyelést és a logikus gondolkodást is, miközben végig a tél varázslatos világa maradt a középpontban.
A történetmesélés sem maradhatott el: Bogyó és Babóca téli meséje került elő, amely azonnal magával ragadta a gyerekeket. A mese hallgatása után szinte természetes módon jött az alkotás vágya: ahogyan a történetben a bogarak is megalkották saját hóemberüket, úgy a gyerekek is nekiláttak a rajzolásnak. Mindenki a maga elképzelése szerint formálta meg a hóemberét, de egy különleges játék is segítette a kreativitást. Dobókockával kellett dobni, és egy táblázat alapján dőlt el, hogy a hóembernek milyen teste, arca, sapkája, keze vagy éppen díszítése lesz. A végeredmény lenyűgöző volt: ahány gyerek, annyiféle hóember született, mindegyik egyedi, különleges és szerethető. A közös alkotás után még hóembereket is keresgéltünk a teremben, sapkájuk és sáljuk színe alapján, ami újabb izgalmas feladatot adott a kicsiknek.
A foglalkozás természetesen nem telhetett el éneklés és mondókázás nélkül. A gyerekek lelkesen mondták és énekelték a jól ismert hóemberes verseket és dalokat:
„Hull a hó, hull a hó,
hóból lesz a hógolyó.Hógolyóból hóember,
a fejére kalap kell.
Répa orr és gombszemek,
a hóember így kerek.””
és
„Ha, ha, ha, havazik,
he, he, he, hetekig,
hu, hu, hu, hull a hó,
hi, hi, hi, jajj de jó!”
A ritmusos szövegek annyira megmaradtak bennük, hogy hazafelé menet is lelkesen mondogatták a szüleiknek. A hóemberek világnapja így nemcsak egy vidám délután volt a Brüsszeli Tanodában, hanem egy olyan élmény, amelyben tanulás, játék, mese és közösség szorosan összefonódott – és ahol a hó, még ha csak képzeletben is, újra hullani kezdett.
