Balaton-felvidéken, a Tapolcai-medencében nőttem fel egy kis faluban, Hegyesden. Gyermekkoromat áthatotta a természet közelsége és a közösségi élet ereje, ami mindmáig meghatározza világlátásomat. Gimnáziumi tanulmányaim során kerültem Budapestre, a Baár–Madas Református Gimnázium és Kollégiumba, ahol 2021-ben érettségiztem. Ezt követően a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán kezdtem teológus–lelkész szakot, jelenleg negyedéves hallgató vagyok.

Szüleim már kis korunktól fogva nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy minél alaposabban megismerjük magyar örökségünket és hagyományainkat. Családi utazásaink során bejárhattam az ország számos táját, felfedezhettem a magyar kulturális és természeti kincsek gazdagságát. Ezek az élmények nemcsak a szülőföldem iránti szeretetemet mélyítették el, hanem abban is megerősítettek, hogy a hagyományőrzés és a közösségépítés kiemelt szerepet kapjon életemben. A néptánc, a népzene és a helyi szokások ápolása ma is mindennapjaim fontos része.

Egyetemi éveim alatt elvégeztem a Károli Interdiszciplináris Akadémia Református Emlékezet, Tradíció és Önazonosság műhelyének kétéves képzését. Szakkollégiumi záródolgozatomban a nyugat-európai magyar diaszpóra református gyülekezeteit vizsgáltam, különös tekintettel a Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének református közösségeire. Kutatásom során betekintést nyerhettem abba, miként őrzik és adják tovább hitüket és identitásukat a határon túl élő magyarok.

A Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként szeretném mindezt a tudást és tapasztalatot a gyakorlatban is kamatoztatni. Célom, hogy segítsem a diaszpórában élő magyar közösségeket a hagyományok megőrzésében, a nyelv, a kultúra és a református hit ápolásában, valamint abban, hogy a fiatalabb generációk is megélhessék és továbbadhassák gyökereik gazdagságát. Hiszem, hogy a közös értékek és a személyes kapcsolódások ereje képes összekötni a világ bármely pontján élő magyarokat.