A Collegium Pazmanianumban csendes, imádságos légkörben telt az advent. A diákságnak minden reggel lehetősége volt roráte-szentmisén részt venni, ami a házon belül különösen egyszerűen megoldható volt: a kápolnához sokaknak csupán egy emeletet kellett le- vagy felmenni. Ennek ellenére nemcsak a Pázmáneum lakói éltek rendszeresen a hajnali alkalommal, hanem kívülről is érkeztek hívek.
A reggeli szentmisék zenei szolgálatát Őri Gergő orgonaművész látta el, igényes és szép kántori szolgálatát minden lakó és hívő méltatta.
Varga János atya minden reggel egy rövid elmélkedéssel fordult a jelenlévőkhöz, amelyek lelki iránymutatásként segítették az adventi készületet. Az idei „Pázmáneumos” adventet a hívek - sokak elmondása szerint - egyfajta négyhetes, tudatos adventi lelkigyakorlatként élték meg.
Az adventi vasárnapokhoz a házban közös, meghitt gyertyagyújtás is kapcsolódott. A rorátés reggeleken – amikor Bécs egy része még aludt – különösen jó volt együtt imádkozni: elsősorban az Eljövendő Krisztussal találkozni, és egymással is, azokkal a kitartó diákokkal és hívekkel, akik rendszeresen eljöttek a hajnali szentmisékre.
