Amióta az eszemet tudom, közösségben gondolkodom, és ösztönösen keresem azokat a kötelékeket, értékeket, amelyek mentén egyéneket csoporttá lehet kovácsolni. A magyar kultúra szeretete, hagyományaink tisztelete és ápolása ösztönzött már alsós koromban arra, hogy minél több népdal-, vers- és prózamondó versenyen vegyek részt. Az ott hallott sorok és dallamok máig kísérnek az utamon. Később ezekre az alapokra támaszkodva lettem nagy tisztelője a történelemnek, irodalomnak és a néphagyományoknak.

Már egészen kicsi koromban felismertem az emberek iránti mély szeretetem és elköteleződésem erejét, így hamar rátaláltam azokra a közösségekre, ahol kiteljesedhettem. Nyolc évig voltam aktív szervezője az iskolai életnek, ebből a gimnazista éveimet diákpolgármesterként töltöttem, majd lehetőséget kaptam arra, hogy a kerületi iskolák képviselőjeként kerületi diákpolgármester lehessek. Ez idő alatt megismerkedhettem a közélettel és a helyi egyesületek, szervezetek munkájával. Hálás vagyok azokért a pillanatokért, amiket átélhettem, hiszen rengeteg jótékonysági akciót, megemlékezést és számos ifjúsági programot szerveztünk. Ezek az évek megtanítottak arra, hogy „fát elsősorban nem magának ültet az ember”. Részben ezért is választottam a pedagógusi pályát. Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem angol-történelem tanár szak hallgatója vagyok. Hiszem, hogy a gyermekekben és tanításukban rejlik a jövő kulcsa, ezért tanári hitvallásom fontos eleme történelmünk, közösségünk, hagyományaink és hazánk megismertetése.

Ösztöndíjasként célom, hogy lelkesedésemmel, szeretetemmel és eddig megszerzett tapasztalataimmal minden téren a Hamiltonban élő magyar közösséget segítsem, és méltó képviselője legyek a ránk bízott kulturális missziónak. Fő feladatomnak tekintem, hogy a közösség tagjaként eddigi hagyományainkat, értékeinket továbbvigyük, ezeken túl új, felejthetetlen élményekkel gazdagodjunk, hiszen a kanadai tél hosszú, ezért szeretném, ha jutna elég mesélnivaló a hideg estékre is!