Az otthon és a haza a befutott kinti magyarok szemével
Interjúalanyainkban közös, hogy mindannyian harmincas-negyvenes éveikben járó férfiak, akik hivatásukban világszínvonalon teljesítenek. Szervezői vagy állandó résztvevői a zürichi magyar rendezvényeknek, szoros figyelemmel kísérik az otthoni események alakulását, felelősséget éreznek Magyarország és a magyarság sorsa iránt. Egyikük Budapesten született, másikuk egy vidéki nagyvárosban, harmadikuk egy nyugat-magyarországi kis faluban, negyedikük pedig nyugaton, '56-os emigráns szülők gyermekeként. Foglalkozásukat tekintve ketten közülük pénzügyi-informatikai területen végeztek és helyezkedtek el, harmadikuk egy vasúti biztonságtechnikai cégnél dolgozik, negyedikük Svájc nemzeti légitársaságánál tölt be felelős pozíciót.
Svájcba mind a négyen hivatásuk révén kerültek, figyelemre méltó karrierrel a hátuk mögött. Ketten közülük ekkor már családfők voltak, feleségük és gyerekeik fél év múlva követték őket otthonról. Legalább ennyi idő kellett, hogy meggyőződjenek róla, munkahelyük hosszú távon biztos megélhetést nyújt számukra. A kinti élet előkészületei akár további 4-5 hónapot is igénybe vehettek náluk. Már a kiköltözés előtt komoly áldozatra volt szükség a család minden tagja részéről, hogy életüket külföldön folytassák. Négy megkérdezettünk közül egy Svájcban alapított családot, a közös élet kedvéért Münchenből Zürichbe költöző párjával.
Svájc vonzerejét, ahogy az elmúlt tíz évben az országba költözött mintegy egymillió külföldinek, nekik is a közmondásos biztonság, kiszámíthatóság, nyugalom, a természeti szépségek és a világviszonylatban is kiemelkedő kereseti lehetőség jelentette. Nem elhanyagolható szempont volt az sem, hogy kezdetben angol nyelvtudással is el lehet boldogulni. A Magyarországról érkezett családok egyike sem gondolta véglegesnek a svájci életet, ugyanakkor egy kivételével jelenleg nem tervezik a hazaköltözést sem. Igaz, nem is zárják ki, akárcsak az a beszélgetőpartnerünk, aki külföldön született, a világ több pontján élt, tanult és dolgozott Észak- és Dél-Amerikán keresztül Nyugat-Európáig, beszédén viszont leheletnyit sem érződik, hogy életvitelszerűen még soha nem élt Magyarországon. Ehhez viszont kellett a magyar identitást az óhazától távol is továbbadó családi háttér, a külföldi magyar cserkészélet, a népzene és a néptánc, valamint a 2006-ban megszűnt Nürnberghez közeli Burg Kastl Magyar Gimnázium megtartó közössége és szellemisége.
A munkahelyi beilleszkedés mindannyiuk számára könnyen ment. Egyiküknek nagy előnyt jelentett, hogy már Magyarországon is svájci tulajdonú cégnél, svájci projekteken dolgozott, továbbá, hogy a zürichi anyavállalat számos magyar és más közép-kelet-európai munkatársat alkalmaz. Másikuk a kezdeti hat hónapos próbaidő után végleges szerződést kapott és az azóta eltelt öt év alatt egyszerű programozóból szakterülete fő felelősévé, vezető fejlesztőjévé vált. Harmadikuk szintén nemzetközi mérnöki csapatba került svájci munkaadójánál, ahol hamar befogadták. Világot járt harmadikuk számára végképp nem okozott gondot a svájci integrálódás.
Utánuk költöző családjuk esetében viszont már nem ment minden ilyen zökkenőmentesen. Bár a svájci iskolarendszer általában véve felkészült a külföldi diákok fogadására, egy rosszul kifogott osztályközösség vagy osztályfőnök évekre megkeserítheti a gyerekek életét. Egyes családok egy-két év próbálkozás után hasonló okok miatt költöztek vissza Magyarországra. Mások inkább osztályt vagy iskolát váltanak, ami általában megoldja a problémát. Nagy könnyebbséget jelent viszont a Zürich környéki kisebb településeken élő szülőknek, hogy a gyerekek kisiskolás koruktól kezdve önállóan járhatnak-kelhetnek, nem kell őket napi rendszerességgel autóval vinni iskolába vagy délutáni különórákra.
Vége az első résznek. Folytatása következik.
Képek: swisskyline.ch, fintech.ch, prepa-hec.org
