A walesi kevésbé meglepő különlegességek között szerepel, hogy itt a nálunk megszokotthoz képest az út túloldalán vezetnek, és nem mindig tudom eldönteni, merről és hová is fog befordulni a kocsi az utcába, melynek járdaszegélyén éppen állok.
Ezen felül itt vannak a vörös sárkányok. Mindenhol. A zászlókon lengenek, kapuk fölött a falon díszelegnek, de igazán akkor lepődtem meg, mikor kinyitva a kisboltban vásárolt tojástartót, minden kis tojásról engem kémleltek.
Ezen felül már teljesen felvilágosultnak érzem magam a napszemüveg+esőkabát kombó hordásában és használatában. Bár vannak, akik a kis esőhöz kis esernyő, nagy esőhöz nagy esernyő verzióban hisznek, de nekem nem volt kedvem vásárolni egy külön táskát az állandóan magamnál hordandó esernyőimnek. És kinek van kedve azt folyton ki-be csukogatni?!
A legkülönlegesebb dolog mégis, hogy egy-két helyen úgy érzi az ember, mintha nem is egy idegen országban lenne, távol Magyarországtól. A walesi zászló meglepően épp azokból a színekből áll, mint a magyar. Persze nem ugyanolyan. És persze ezen is, mint itt minden máson, egy nagy vörös sárkány csücsül. Ám mikor beléptem a cardiffi vár szomszédságában lévő ajándéktárgyakat áruló boltba, épp úgy éreztem magam, mintha egy magyar boltba lépnék be: minden piros-fehér-zöld volt. Még a bevásárlókosarak is az üzlet ajtajában. A városban több helyen piros-fehér-zöld zászlók lengenek, s minden boltban lehet kapni valamit ezzel a színkombinációval (még akár egy kötőkészletet is, ha épp arra vágyunk). Ilyenkor kicsit azért mégis otthon érzem magam.
