Túlcsorduló Patak
A teológushallgatók figyelme leginkább a karácsonyi szolgálatokra összpontosul: a fogadó gyülekezetre, lelkészcsaládra, az utazásra, a lelki-testi felkészülésre – a lelki készülődésben, a prédikációinkban, elkészítjük a csomagjainkat is: mindazt, amit magunkkal viszünk erre a pár napra.
Mitől is lesz egyedi, karácsonyi hangulata a patakiaknak?
Az említett felkészüléstől: a karácsonyra hangolódástól, amikor elkészülünk lélekben az ünnepre. Számomra erre leginkább a kántálás alkalmas. A karácsonyi lélek akkor este költözik be a szívembe és az igei üzenet egészen átjárja azt. Ahhoz, hogy ebből most mi is kapjunk, szeretném, ha most mi is, lélekben és gondolatban odautaznánk: Sárospatakra.
Sárospatak esti, hűvös utcácskáira, ahol együtt sétálunk a teológusokkal, éppen a teológiához legközelebb lakó professzorok lakásaihoz. A járdán egy szívvel mozduló diáksereg zsibong. Vannak, akik felidézik legutóbbi kántálásuk legemlékezetesebb pillanatait: „akkor nagyon hideg volt… a forraltbor fűszeres, kissé csípős… ott mindig családias a hangulat… nagyon kedvesek, mindig mesélnek valamit, ami meghatározza az egész karácsonyi hangulatomat… és ott volt az a nagyon finom sütemény, gyorsan elkapkodták… én annak elkértem a receptjét.” Megérkezünk az első lakásra, és felcsendülnek a karácsonyi énekek: „Ó jöjjetek hívek, ma lelki nagy örömmel”, „Dicsőség mennyben az Istennek”, „Jöjjetek Krisztust dicsérni”. Nyílik az ajtó. A diákvezető felolvas egy karácsonyi Igét "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (Lk 2, 14) Áldást kívánunk erre az ünnepre. Majd bemegyünk egy kicsit melegedni, beszélgetni, bibliázni. Hallgatjuk a bölcs szavakat, a régi legációs történeteket, az igei tanítást, s mindeközben jóízűen kortyolgatunk a forró italból, fogadjuk a kínált süteményt, ételt. Van, hogy be sem férünk egy szobába, s ha igen, akkor a legjobb hely a hallgatásra a földön törökülésben, mint a gyermekek, megfeszülve figyelni, várni a történetek nagy tanulságát, vagy humoros csattanóját. Nehéz tovább haladni, hiszen mindenhol kedvesen, szeretettel, és ami a legfontosabb családi hangulatban fogadnak. Hat éve már, hogy így készülődöm a karácsonyra. A második otthonomban.
Most viszont távol vagyok mindettől. Nincs kibocsájtó, nincs pataki ünneplés, kántálás… de pataki szellemben ünnepelhetek! Felidézve mindazt, mit kaptam az elmúlt évek alatt. Felidézve és továbbadva másoknak. Ez az, amit most tehetek, megosztani a magammal hozott kincseket. Erre vágyom, s szeretném, ha itt a távolban is hasonlóan lenne: pataki karácsony.
