Jánosi Zoltán előadása Bécsben

„Nagy László örökzöldben”

/ Várkonyi Borbála /
varkonyi.borbala képe
Június 3-án a Bornemisza Péter Társaság és az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége által szervezett esten Jánosi Zoltán József Attila-díjas magyar irodalomtörténész, a Magyar Napló c. folyóirat főszerkesztője tartott előadást Nagy László életéről és költészetéről a Bécsi Magyar Otthonban.
Deák Ernő, Blaskó Katalin és Jánosi ZoltánJánosi ZoltánBlaskó Katalin olvassa Nagy László verseitJánosi Zoltán

Az est elején Deák Ernő, a Bécsi Napló főszerkesztője köszöntötte az est előadóját és a megjelent hallgatóságot. Felvezető szavai után Bartók Miklós, a Bornemisza Társaság elnöke üdvözölte a jelenlévőket.

Jánosi Zoltán előadásában Nagy László költészetének a magyar népi kultúrához való kapcsolódási pontjairól, valamint annak világirodalmi párhuzamairól beszélt.  Előadásának elején a hazához való viszonyra hívta fel a figyelmet Bornemisza Péter és Kölcsey, valamint Nagy László verseinek segítségével. A Bornemisza Péter által feltett kérdést, „Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!”, később Kölcsey Himnuszában is megismétli, s voltaképpen ez a kérdés a magyar költészet alapállása – mutatott rá az előadó. Ezzel kapcsolatban felidézte Tamási Áron híres gondolatát is: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!”. Nagy László későbbi, az Országház kapujában, 1946 című versében is megfogalmazódik a haza utáni vágy, illetve a kérdés ott bujkál „A HAZA NEM A MIÉNK” felkiáltásában: mikor lesz hazánk, otthonunk?

Jánosi Zoltán ezek után világirodalmi párhuzamokat vonva mutatott rá a népi költészet motívumainak továbbélésére az irodalomban, így említette Jeszenyint, Federico Garcia Lorcát, de szerb, román és skót, valamint Dél-amerikai költők példáját is felidézte, majd Nagy László életszakaszainak számba vétele során egy-egy meghatározó verssel mutatta be a költő életútját.

Bevezetésképpen Lászlóffy Aladár Nagy Lászlóról írt jellemzését idézte: „Kagyló a gyöngyöt, cédrus a gyantát, metafora a véres valóságot és viszont – valóság a tartást: Nagy Lászlónak köszönhetően termi, teremti ez a szigetnyi finnugor Európa újra meg újra önmagát.” A továbbiakban Jánosi Zoltán arra tett kísérletet, hogy a népművészet és a népi kultúra különböző hatásait bemutassa Nagy László költészetében: ahogyan rámutatott, a Felsőiszkázon született költő nem ismerhette az antik mitológiai történeteket, mint Berzsenyi Dániel, vagy nem lehetett benne az európai kultúrában úgy, mint Csokonai Vitéz Mihály, de a népi kultúrában és népköltészetben jelen volt. A karácsonyi szarvas alakú kalács készítésének hagyománya, vagy a regölés szokása, de a népi ráolvasások is mind hatással voltak költészetére, amelyek ritmikáját fel lehet ismerni Nagy László egy-egy korai költeményében. Ugyanígy a mítoszok és mesék világa is átszűrődik a költői életműbe – hívta fel a figyelmet Jánosi Zoltán, majd megemlítette a chagalli motívumok megjelenését a költő verseiben. Ezzel kapcsolatban az előadó elmondta, Nagy László verseinek újdonságát az adja, hogy e népi motívumok szürrealisztikus, látomásos elemekként termékenyítik meg a költői fantáziát.

Az előadás során kitért még Nagy László fordítói munkájára, amelyet a bolgár népköltészet területén végzett, és amely hatására a bolgár hősi énekek alakjai költészetében is megjelentek, illetve erőteljessé válik a szellemi hős alakjának megidézése, amely fényt jelent a világban.

Jánosi Zoltán előadásában verseken keresztül mutatta be Nagy László további költői életpályáját, amelyek tolmácsolásában Blaskó Katalin, a Bécsi Egyetem Finnugor Tanszékének oktatója is közreműködött. Elhangzott a Születésnapra című vers, amelyben az adott rendszerrel való szembefordulás érzékelhető, a Gyöngyszoknya, a Rege a tűzről és a jácintról, amelyben szülei alakjait eleveníti fel, és nem maradhatott el a Himnusz minden időben című költemény elszavalása sem. Az előadó röviden kitért még a bartóki zenének Nagy László költészetére tett hatására, majd a költőhöz kapcsolódó történetekkel, illetve utolsó versével, a Hószakadás a szívre című költeménnyel zárta előadását.