Fátum és nemezis
Az est elején Deák Ernő, a Bécsi Napló főszerkesztője köszöntötte az előadókat és a hallgatóságot. S. Varga Pál előadását Arany János Borvitéz című balladájának feldolgozása vezette be a SVUNG előadásában. A Pohl Balázs által vezetett színtársulat a szöveget ritmuskísérettel, a crescendók és diminuendók gyakori váltásával adta elő.
S. Varga Pál, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Magyar Irodalom és Kultúratudományi Intézet igazgatóhelyettese előadásában felhívta a figyelmet Arany balladáinak kategorizálási nehézségeire, majd abból indult ki, hogy miképpen jelenik meg a fátum, a végzetszerűség az egyes balladákban, amelynek lényege, hogy az adott szereplő egy felsőbb hatalom befolyása alatt cselekszik. Ettől különbözik a nemezis fogalma, amely S. Varga Pál értelmezése szerint a balladák csoportjának másik végletét jelöli, amelyekben a történetbe nem kapcsolódik szervesen az isteni hatalom. E két véglet, a fátum és a nemezis fogalmai az eposzhoz, illetve a drámához közelítik a balladát. Így tehát az előadó az eposzi és drámai jellemzők elemzésével vette sorra Arany különböző balladáit, megemlítve többek között az Ágnes asszony, a Walesi bárdok, A honvéd özvegye, az Éjféli párbaj című szövegeket, mint olyan balladákat, amelyben a nemezis figyelhető meg, és szót említett A hamis tanú, a Tengeri hántás, Tetemrehívás, valamint a Vörös Rébék című alkotásokról is, mint a fátum működésmódját leginkább bemutató művekről.
S. Varga Pál előadását követően a SVUNG lépett ismét színpadra, és Arany János balladáinak kreatív, új értelmezését nyújtva, azokat zenei aláfestéssel tolmácsolta a hallgatóságnak. A hagyományokhoz híven az estet kötetlen beszélgetés követte.
A SVUNG-ban közreműködött: Ambrus Gyöngyi, Bajka Kinga Csenge, Blaskó Katalin, Pohl Balázs és Rudi Bálint
