Ez nem is csoda, hiszen a közösségben kiemelt szerepet töltenek be az 1957-ben Vancouverbe érkezett soproni erdészek; számukra ez az esemény volt életük egyik legmeghatározóbb mozzanata, melyre a mai napig emlékeznek. Történetüket korábban már többen megírták részletesen, így csak röviden foglalom össze.
A forradalom következtében a Soproni Erdőmérnöki Főiskola hallgatói, tanárai és családtagjaik nagy számban – körülbelül 240 fő – Nyugat-Kanadába menekültek, ahol az erdészek a University of British Columbia egyetem falai között fejezhették be a Magyarországon félbehagyott tanulmányaikat. Nem csak lehetőséget kaptak, hogy az otthoni bizonytalan helyzet miatt külföldön járhassanak egyetemre, de önálló tanrendjük volt, aminek keretén belül korábbi tanáraiktól, magyar nyelven tanulhattak. A sikeresen diplomázó erdészek hozzájárultak a kanadai tartomány erdőgazdálkodási és faipari fejlődéséhez. Tiszteletükre a UBC egyetem Erdészeti karának bejáratánál székelykaput, emlékművet és kopjafát állítottak, valamint egy utcát is elneveztek róluk Sopron Lane-nek. Az erdészek tablói a mai napig ki vannak függesztve az épület folyosóján.
Az idei vancouveri megemlékezés eseménysorozata a székelykapunál kezdődött október 21-én. Itt gyűlnek össze minden évben az öregdiákok és vendégeik, hogy a Sopron Alumni szervezésében, szűkebb körben emlékezzenek vissza az ‘56-os eseményekre. Egy rövidebb műsor keretén belül a soproni erdészek pár tagja verset, illetve beszédet mondott, majd elhelyeztek egy csokrot az emlékműhöz. Ezután mindannyian bementünk az egyetem épületébe, ahol következett az “arcfelismerős” játék, mégpedig a tablókon és a kifüggesztett fotón, ami 1957-ben, az érkezéskor készült az erdészekről. Nem volt egyszerű feladat megtalálni a személyesen látott arcokat és ennek nem is csupán az idő múlásával bekövetkező változás volt az oka, hanem a tény, hogy a képen több mint 200 ember mosolygott a kamera felé. Volt, aki saját magát sem találta, de végül közös erővel megoldottuk a feladványt és egy kis beszélgetés zárta a napot.
2022. október 23-a, a következő esemény, idén vasárnapra esett, így a megemlékezés hivatalos napján, a Vancouveri Magyar Kulturális Egyesület szervezésében többen részt tudtak venni a programon. A műsor a Magyar Ház vezetősége és Török Tamás alkonzul beszédével kezdődött, majd Palasik Mária történész előadása következett, végül koszorúzással zárult a Forest Lawn Memorial Parkban álló 1956-os emlékműnél.
A hónap utolsó eseménye a Nosztalgia klub összejövetele volt. A komolyabb hangvételű programok után az idősebb korosztály számára alkalom nyílt egy kis szórakozásra is. A találkozó célja a kapcsolatépítés és közös kikapcsolódás, így a program minden hónap 2. és 4. hétfőjén kávézással összekötött beszélgetéssel indul, majd a Nosztalgia klub tagjai együtt megnéznek egy régi magyar filmet.
Összességében elmondható, hogy Vancouverben nem csupán a fiatalok számára van programlehetőség, hanem az idősebb korosztály is aktív magja a közösségnek és becsülendő, hogy a mai napig, akár nyolcvan, kilencven évesen is friss lendülettel vesznek részt egy-egy ilyen felemelő eseményen.
